Előszó
Tisztelt Olvasó!
A Soros Alapítvány, amely 1984 óta tevékenykedik Magyarországon, az alapító szándéka szerint a nyílt társadalom kialakulását szorgalmazza. "Meggyőződésem szerint a nyílt társadalom arra a felismerésre épül, hogy mindannyian a tökéletlen megértés talaján cselekszünk. Senki sincs a végső igazság birtokában. Tehát kritikus gondolkodásmódra van szükségünk; arra, hogy az intézmények és az érdekek békében megférjenek egymással; olyan demokratikus kormányra, amely rendezett hatalomátadást biztosít, olyan piacgazdaságra, amely visszacsatolást ad és lehetővé teszi a hibák kijavítását. Védenünk kell a kisebbségeket és tiszteletben kell tartanunk a kisebbségi véleményeket." - magyarázza meg Soros György, hogy mit is ért ő maga a nyílt társadalom fogalmán az „Én vagyok a Soros" című riportkönyvben.
Az elmúlt majd tizenöt évben tanúi lehettünk annak, amint társadalmunk egyre nyíltabbá és demokratikusabbá válik, intézményei egyre emberközpontúbbak lesznek. Korántsem általános azonban az a szemlélet, hogy ebben a nyílt társadalomban mindenkit a neki megfelelő törődés illetne meg. Aki rászorultabb, annak több figyelem, megértés, támogatás jár. Magyarországon egyáltalán nem általános jelenség a szolidaritás. Vannak kisebbségeink, akik sérültségük, származásuk, tartós betegségük miatt kirekesztettek, és egyre többen vannak, akiknek még csak ilyen hátrányaik sincsenek, csak egyszerűen szegények, bár a kisebbségi helyzet általában az anyagi javaktól való megfosztottsággal is együtt jár.
Magyar viszonyok közt meglehetősen bőkezű az a támogatás, amellyel Soros György a magyar nyílt társadalom működési zavarait próbálja orvosolni. Az Egészségügyi Rendszerfejlesztési Program fogyatékosságügyi programcsoportjára a Soros Alapítvány 1996- 97-98-ban 210 millió forintot költött, ebből mintegy 80 milliót a Kitagolás programra.
Az Alapítvány költségvetése, amellyel a különféle kisebbségeket szeretné segíteni, hogy esélyeik hasonlóak legyenek a többségéihez - ide tartoznak a Kitagolás programban pályázók is - 1999-re több, mint 400 millió forint. Ezt az összeget kuratóriumaink a lehető leghatékonyabban szeretnék elkölteni, ezért a szemléletformáló képzések, modellként is szolgáló kezdeményezések szinte minden területen a legtámogatottabb programjaink közé tartoznak. Azt reméljük tőlük, hogy hosszú távon hatnak majd, csöndben, szinte észrevétlenül átalakítják a társadalom viszonyát a kisebbségekhez. A programok eredményeképpen az emberek toleránsabbá válnak az átlagostól különböző társaikkal, a szakemberek nyitottabbá a korszerű és szakmailag megalapozott eljárások iránt, a hatóságok érzékenyebbé arra, hogy fontossági sorrendjeikben a kisebbségek mindig előkelő helyet kapjanak.
Kitagolás programunk a hátrányos helyzetűek egy részén igyekszik segíteni, a nagy állami és önkormányzati intézetekben élő felnőttkorú értelmileg sérült embereken. Ettől a programtól nemcsak azt az egyirányú - ha úgy tetszik, szakmai - sikert várjuk el, hogy a szakemberek alaposan és minden oldalról megbeszélhessék egymással a kiscsoportos lakóotthonok működtetésének tapasztalatait, egyes különleges feladatait; hanem azt is, hogy a társadalom, a lakóotthont körülvevő szűkebb környezet meggyőződjék arról: nekünk is származhatnak örömeink és előnyeink abból, hogy sérült embertársaink köztünk élnek.
Vissza 
