Lassú szökésben

Fülszöveg

Sokan nem ok nélkül hiszik, hogy a líra legősibb formájában a nők ajká-¦ ró! rebbent először a világ felé a halál fájdalmaként. Nem maradt ránk szinte semmi évezredekig, míg egyszer Erdélyi Zsuzsanna el nem kezdte gyűjteni az archaikus népi imádságokat. Európa legnagyobb elismerését, a Herder-díjat kapta érte.
Aki azokat olvasta, bizonyára elmerengett, milyen érzés és költészet lehetne ez mai formájában, s persze azon is elgondolkodott, hol lehetnek a fájdalom teljesebb és igazabb mélységei. Garay János 1836-ban írta a felesége és fia elvesztésén érzett hiányában a Sírvirágok ciklust, s ebben legszebb költeményét. „Keblem virágtalan, / Halotti sírverem, / Benn hosszan-keskenyen / Koporsó a szívem. // Kettős osztálya van: / Egyikben gyermeken, / Másikban nyúgoszik / Halovány kedvesem. // Imígy ögyelgek én / Egyedül szenvedő, / Ezernyi nép között / Egy élő temető." Férfi soha nem vetett papírra velőtrázóbbat.,.
S ki tudja még ennél is teljesebben megélni kozmikus gyászát? A nő,... Tovább

Fülszöveg

Sokan nem ok nélkül hiszik, hogy a líra legősibb formájában a nők ajká-¦ ró! rebbent először a világ felé a halál fájdalmaként. Nem maradt ránk szinte semmi évezredekig, míg egyszer Erdélyi Zsuzsanna el nem kezdte gyűjteni az archaikus népi imádságokat. Európa legnagyobb elismerését, a Herder-díjat kapta érte.
Aki azokat olvasta, bizonyára elmerengett, milyen érzés és költészet lehetne ez mai formájában, s persze azon is elgondolkodott, hol lehetnek a fájdalom teljesebb és igazabb mélységei. Garay János 1836-ban írta a felesége és fia elvesztésén érzett hiányában a Sírvirágok ciklust, s ebben legszebb költeményét. „Keblem virágtalan, / Halotti sírverem, / Benn hosszan-keskenyen / Koporsó a szívem. // Kettős osztálya van: / Egyikben gyermeken, / Másikban nyúgoszik / Halovány kedvesem. // Imígy ögyelgek én / Egyedül szenvedő, / Ezernyi nép között / Egy élő temető." Férfi soha nem vetett papírra velőtrázóbbat.,.
S ki tudja még ennél is teljesebben megélni kozmikus gyászát? A nő, aki azzal, hogy életet hordhat a szíve alatt, másként és egyetemesebben érzi át a halál lényegét. Azét a pillanatét, ami után már semmit nem tehetünk jóvá, s minden emlékért személyesen felelősek vagyunk.
: Valljuk be: nem merjük ezt mélységeiben átlényegíteni, mert egyszerűen gyávák vagyunk, azokká lettünk a hétköznapok rohanásában. Hajtsunk hát fejet az előtt, aki meg meri tenni, hogy élete minden illatában, színében, neszében, tapintásában, csóktól a cigarettáig az ízekben, a testi-lelki egyensúlyban átengedi magát az emlék szívszorító valószerűségének. A lényegévé váló érzéki világ itt leli meg berlne méltó párját, a mindehhez kezét természetes odaadással n5mjtó lelket. Hitem szerint erre csak nő lehet képes, pontosabban elmondani ezt csak költőnő bírja. Benne válik a rezdülés egyszerre természetes és sejtelrties versbeszéddé, általa teremtődik a halálon túli gondoskodássá. Ilyen lett volna ez a régi siratóasszonyok föl nem jegyzett, lélekbe mart panaszaiban és törődött szomorúságában. Bartók zongorára írt román táncainak haiTnadik darabja hangzik ily tisztán, mint a hóra pergő könnycseppek. í
Tolsztoj azt mondja, nem sok könyvet kell egyszer, hanem égy -könyvet sokszor elolvasni. S ez ilyen könyv. i f
Vissza