Koldus-Pietá (dedikált példány)

Fülszöveg

László-Kovács Gyula negyvenkét éves, fogadott városában, Pakson, Tolna megyében él és - ez esetben milyen kifejezővé válik a szekszárdi Babits verséből ismert szisszenés - „szellemi szabadfoglalkozásúként" keresi megélhetését. Feleségével, Acsádi Rozáliával közösen publikált két verseskötete; a „Fűszálakat sodor a szél" 1994-ben, a „Szemem sarkában elárvulnak a nádasok" 1998-ban jelent meg.
Visszhangtalanul.
László-Kovács Gyula napjaink legkitűnőbb magyar költőinek egyike; képes arra, amire csak a legnagyobbak tehetségéből futja. Az avantgárd máig fura, központozás nélküli és mindent kis kezdőbetűvel író szabadvers-vízióinak újszerűségét hagyományos-biblikus motívumokkal teszi mégis ismerőssé, méghozzá olyan módon, hogy ez az ősi hagyománykincs a legújabb világot, napjaink életét idézi fel, s nemcsak jelenségszinten, hanem legfontosabb, legszívbemarkolóbb vonásaival:
futok a házak ösvényén át a folyóhoz
hol péter fényekből szőtt hálóját
veti
a vízre
s jakab a munkásember... Tovább

Fülszöveg

László-Kovács Gyula negyvenkét éves, fogadott városában, Pakson, Tolna megyében él és - ez esetben milyen kifejezővé válik a szekszárdi Babits verséből ismert szisszenés - „szellemi szabadfoglalkozásúként" keresi megélhetését. Feleségével, Acsádi Rozáliával közösen publikált két verseskötete; a „Fűszálakat sodor a szél" 1994-ben, a „Szemem sarkában elárvulnak a nádasok" 1998-ban jelent meg.
Visszhangtalanul.
László-Kovács Gyula napjaink legkitűnőbb magyar költőinek egyike; képes arra, amire csak a legnagyobbak tehetségéből futja. Az avantgárd máig fura, központozás nélküli és mindent kis kezdőbetűvel író szabadvers-vízióinak újszerűségét hagyományos-biblikus motívumokkal teszi mégis ismerőssé, méghozzá olyan módon, hogy ez az ősi hagyománykincs a legújabb világot, napjaink életét idézi fel, s nemcsak jelenségszinten, hanem legfontosabb, legszívbemarkolóbb vonásaival:
futok a házak ösvényén át a folyóhoz
hol péter fényekből szőtt hálóját
veti
a vízre
s jakab a munkásember újságok álláshirdetéseit
böngészi
a kandeláberek tört fényénél.
László-Kovács Gyula zsoltárokat ír egy olyan országban, ahol „lassan káromkodni is csak idegen nyelven lehet", zsoltárokat ír egy olyan korban, amikor „elfordította az úr az ő orcáját a cselédország katonáiról kik a háromkirályok útját járva hódolni mennek", zsoltárokat, noha így vall istenének:
nevedet könnyebben ejtik ki a trade center
égi teraszán
szeretkező úri kurvák atyám
mint én
László-Kovács Gyula napjaink legkitűnőbb magyar költőinek egyike, a mi életünk legfontosabb, legszívbemarkolóbb vízióit írja, visszhangtalanul.
Visszhangtalanul.
Ne vásárolják meg hát ezt a kötetet azok, akik nem költeményeket olvasni akarnak, hanem divatos, ilyen-olyan díjaktól fényes nevekkel díszíteni a könyvespolcukat.
Azoknak a szellemi utódai vásárolják meg ezt a kötetet, akik annak idején, amikor még nem váltak iskolai tananyaggá Ady, József Attila, Pilinszky János hangtalan hővillámokként fel-felvillanó első versesköteteibe fektették a pénzüket.
^—-- Vissza