Perelj perlőimmel

Előszó

A magányos hős - tragikus hős, bukása, felmagasztalása szinte sorsszerű. Ez a magva az ókori tragédiáknak, a shakespeare-i drámáknak, az északi népek sorstragédiáinak, ezt tükrözik a legnemesebb magyar drámai hagyományok. Katarzis nélkül a drámák elképzelhetetlenek, a szükségszerű megtisztulás az erkölcsi igazságszolgáltatás eszköze-bája. A mély emberség fénye még a gonoszokat is felragyogtatja, habár pusztító tűz várományosai bennünk szánalmat válthatnak ki, amely emberségünk jele. A magyar reformkor tiszteletre méltó egyénisége a hídjai nemes úr, Bezerédj István, akit az első magyar jobbágyfelszabadító és önként adózó főúrnak ismerünk. A maga idejében, de az utókorban se kapta meg a jelentőségének méltán megjáró figyelmet. Ő e könyv főszereplője, inasával, Flóriánnál, aki - mellesleg a szerző anyai dédnagyapja.
A regény azt a tíz hónapot mutatja be, amely a világosi fegyverletétel és Bezerédj halálra ítélése között eltelt. Szomorú könyv lehetne, de nem az. Két másik kulcsszereplője, az Időtlen Szürke Férfi és a legendák emberpókja, a Spinnemann. Ők egyébként a narrátorként előlépő író társai, a tér és idő játékában. Groteszk figurájuk jelzi a ráció és a transzcendentális együttes jelenlétét, a metafizikus látásmód érvényesülését a világ realitásai között, az Örök Abszolútum vonzásának meghatározó erejét. Mindezek megadják a regény szereplőinek, akár jók, akár gonoszok - sajátos báját. Történelmi téma, de nem történelmi regény, lényeges ez az eligazodásban; elmélyült lélekrajz, plaszticitás, finom irónia - ötvözve könnyed líraisággal jellemzi László Lajos új könyvét, stílusát. Valós és belső történések, a mindennapi élet áthajlása a szellem határtalan játékába; életünk valósága és lebegése is lehetne. Ahogy a couleur locale színei beleolvadnak az univerzumba. Az író, mint előző műveiben, gyakran él a zsidó-keresztény misztika szimbólumaival, környezeti, hangulati elemeivel; egységbe forrasztva szereplői lesznek e műnek. Mondhatnánk, mennyei fénybe borítják a valóságot. Vissza