Latin nyelvtan

Előszó

Bármely régi iskolai disciplina a latin nyelv, azért tanításának módjában, mértékében és eszközeiben megállapodás mégsem lehetséges. Változnak a körülmények és ezekkel változik a cél, melyet a latin nyelv iskolai tanításának kitűzünk. Azért meg nem szűnhetik a változott feladathoz mért célszerűbb módok és eszközök keresése. Ez szolgáljon igazolásomra, ha az iskolában szerzett több, mint 20 évi tapasztalat után egy új latin nyelvtannal lépek tanártársaim elé.
A szempontok, melyek engem e nyelvtan szerkesztésében vezéreltek, a következők:
Oly könyvet akartam a tanuló kezébe adni, melyben lehetőleg rövid fogalmazásban és jól áttekinthető alakban együtt találja mindazt, amire az egész gimnáziumi tanfolyamban a latin oktatás mai céljához képest szüksége van. A rövidségre való ezt a törekvést mutatja már a könyv csekély terjedelme, amennyiben az egész nyelvtan, alaktan és mondattan együttvéve, nem tesz ki teljes 10 ívet, ámbár a petit-betűk alkalmazása majdnem teljesen mellőzve van. Mindazonáltal, úgy hiszem, nem mellőztem semmit, amit a tanulónak valóban tudnia kell. Úgy hiszem, sokan lesznek, akik velem együtt a rövidséget, a lényegesre való ezt a szorítkozást célszerűnek fogják tartani nemcsak azért, mert így a könyv olcsó lehet, hanem azon lényegesebb haszon miatt is, hogy így a tanuló könnyebben válik abban egész otthonossá.
Az olyan dolgokban, melyekben jobbára a kölcsönös megegyezés és célszerűség dönt, mint pl. a nyelvtani terminológiában, kényszerítő ok nélkül nem akartam eltérni a régi hagyománytól, mert így várható leginkább a következetesség és egyöntetűség, melyek hiánya nagyobb nehézséget okoz, mint esetleg egy-egy kevésbbé szerencsésen választott, de régóta általánosan elfogadott és azért semmi félreértésre alkalmat már nem szolgáltató elnevezés. Azért megtartottam a régi öt, a singularis genitivusról felismerhető declinatiót, melynek keretében különben a tövek és ragok minden nehézség nélkül feltüntethetők. így megtartottam az ige időinek régi elnevezéseit is, mert azok, éppúgy, mint az esetek nevei, mintegy tulajdonnév természetével bírnak és így céljoknak teljesen megfelelnek, míg az újabban használatba jött összetett elnevezések nemcsak hosszadalmasságuknál fogva kevésbbé alkalmasak, hanem egyszersmind tévútra vezethetnek, mivelhogy oly definitiót akarnak adni, mely igen sok esetben helytelen... Vissza