Latin nyelvtan

Előszó

Kegyeletes tisztelettel vettük gondozásunkba néhai nagynevű szerző kedvelt könyvét. Ez a könyv a magyar tanítás történetében kiváló helyet vívott ki magának. Éppen ezért az átdolgozásban az volt az elvünk, hogy a könyv lehetőleg maradjon meg megszokott és kedvelt formájában. Ami változtatást tettünk, azt a könyv szerkezetének szelleméhez igyekeztünk idomítani. Célunk volt a beosztást tovább tökéletesíteni, itt-ott új szövegezéssel a világosságot, a megérthetést fokozni. Ezért új fejezetekben tárgyaljuk a participiumok sajátos használatát és a consecutio temporum szabályait is. Nagyobb változtatás még az igeidők kettős elnevezése. Ezzel a nálunk (más nyelvek tanításánál is) általánosan elterjedt használatnak és kíváncsiságnak óhajtottunk eleget tenni s így az elnevezések egységes használatát elősegíteni. Amennyire időnk engedte, iparkodtunk még a példákat is úgy kiválogatni, hogy azok ne csak az illető nyelvi jelenséget szemléltessék, hanem egyben értékes gondolatot is tartalmazzanak. Különben az átdolgozásban a legkiválóbb grammatikákat használtuk, így Kühner, Menge, Stolz-Schmalz, Giles-Hertel s mások műveit; a hazaiak közül is átnéztük úgyszólván valamennyit.
Egyetlen óhajtásunk és célunk is az volt, hogy ez a tizenkilencedik kiadás is segítse elő és könnyítse meg a klasszikus műveltség megszerzését és növelje a Pirchala-név megérdemelt tiszteletét.
Felhasználjuk még az alkalmat arra, hogy hivatalos bírálóinknak meglepően gondos és kiérezhető ügyszeretettel írt közléseikért őszinte és meleg köszönetünket fejezzük ki. Jó ügynek, a honi latin tanítás ügyének tettek velük elsősorban szolgálatot. A könyvnek nem egy pontja az ő becses észrevételeik folytán javult.
Ezek után kérjük az igen tisztelt kartársainkat: fogadják ezt a kiadást is azzal a szeretettel, mint számos elődjeit. Kérjük egyben, hogy esetleges szíves észrevételeiket velünk közöljék. Mi minden észrevételt, megjegyzést a legnagyobb köszönettel veszünk, hogy a könyv értékét fokozzuk, a latin tanítást elősegítsük.
Budapest, 1925. november hó
Esztergomy F. és Nagy Pál Vissza