Láttam a finn csodát! (Tiltólistás kötet)

Előszó

A hétköznapok előlapjain világszerte, szinte hetenkint tér vissza egy rajz. Hatalmas újságpalota, száz és száz gépírónő felajzott tekintettel pillant az előtte ülő, pipáját rágó riporterre, aki fejét vakarva gondolkozik, mit is írjon, mi legyen az az "anyag", amit lapja számára szállít. A másik szobában a haját tépő szerkesztő látható, előtte a nyomda kiküldöttjével, aki kéziratot kér. S a harmadik szobában ül egy úr, gondterhesen, kínlódva, de egyedül. Ettől az úrtól nem várják, hogy világrengető szenzációt, riportot írjon, őt a nyomda sem sürgeti, hogy küldje már a kéziratokat, mert állnak a szedőgépek. Ennek az úrnak naponta mindössze négy-öt szót kell kitalálnia. De azt a négy-öt szót, amellyel éjjel a rikancsok fognak, kezükben a friss lapokkal, az utcára kirohanni. Tehát azt a négy-öt szót, amiért a közönség megvásárolja a lapot.
Mióta a szovjet-finn háború megindult, a riporterek nem rágják kétségbeesetten pipájukat, a szerkesztő nem azért riadt, mert nem tud a nyomdának kéziratot adni, hanem attól fél, hogy a nyomda nem győzi kiszedni a riportokat. S a gondterhelt úr, akinek a napi négy-öt szó kitalálása a féladata, derűsen ül szobájában. Sőt! Unatkozik. Hiszen hónapok óta ugyanazokat a szavakat kiáltja minden rikkancs Chicagótól Ankaráig:
- Láttam a finn csodát!
Öt világrész ezer és ezer riportere harsonázza magánkívül, az élragadtatottság, őszinte lebomlás lelkesedésével és áhítatával:
- Láttam a finn csodát! Vissza