A Fortunatus-mese az irodalomban

Előszó

Részlet a kötetből:

A szép-prózai elbeszélés keletkezése a nyugati irodalomban

Az irodalmi élet élénk színeket játszó, alakot és képeket felöltő történetében egy, aránylag gyorsan történt izlésváltozásnak leszünk tanui, ha a XIII. száza végén beálló eseményeket figyeljük meg. Az okokat, melyek az izlésváltozást szülték, a XII. századtól kezdve tarthatjuk ugyan szemmel, de maga a tény, «a tölgy kidőlése», aránylag gyorsan állott be. E tény: a verses műfajok háttérbe szorulása s a szép-prózai elbeszélés keletkezése.
A fényes, csodás világ, a lovagi élet haldoklóban volt. A troubadourok, trouvérek és minnesängerek, kik ideális lelkesedéstől vezettetve egy hölgy szolgálatának, dicsőítésének szentelték életöket, s keblök valódi, hamisítatlan vallásos érzelemmel volt telve, - e hősök és dalnokok száma egyre kisebbedett. Az a sivár, kesernyés érzés, mely a keresztes hadjárazok sikertelenségre folytán Európaszerte uralkodott, nem felet meg többé annak a hangulatnak, mely a föltétlen, eszményi, lángoló s odaadó hitet költészetté emelte. A legendák és a lovagregények, az eposok s az idealis szerelmi dalok nem fakadhattak a XIII. század dalnokainak hangulatából. A satirai elem egyre nagyobb tért foglal el ez időszak költészetében. Ez felelt meg a költők lelkének és jóleső érzéssel hallgatta meg őket a közönség is. A verses műfajok formája, a beltartalom elsekélyesedésével, egyre hanyagabb és pongyolább lesz. S időmultával a művészi érzék veszendőbe is ment. Vissza