Magyarország (dedikált példány)

Előszó

Így szól a legenda: amidőn a párizsi Notre-Dame székesegyház építészetét-szobrászatát, kőcsipkéinek és kőszörnyeinek megálmodóját megkérdezték volt, hogy miért faragja ki az ékítmények és figurák minden részletét, hátoldalát, ott is, ahol azt a magasban soha, senki nem pillanthatja meg, a középkori mester gondolkodás nélkül így válaszolt: "Mert az Isten látja!" Profán vélekedés szerint ez a legenda apokrif, nagyon kései hamisítvány avagy költészet: Victor Hugónak ötlött az eszébe, A Notre-Dame-i toronyőr írásakor. Van azonban ennek magyar változata is, és ez nem legenda. A magyar szecessziós építő- és díszítőművészet legnagyobb alakja kétségkívül Lechner Ödön. S a pécsi Zsolnay kerámiagyár nem utolsó sorban az ő számára kísérletezett ki és kezdett gyártani különleges mázas pirogránit és majolika építületburkoló és tetőfedő anyagokat. Ami nem volt olcsó a gazdag magyar századforduló idején sem. Lechner Ödönt is megkérdezték egyszer, hogy legszebb épületeinek architektonikus kiképzését miért rajzolja meg, díszítésére miért áldoz a legdrágább anyagokból ott is, ahol mindez örökre rejtve marad az emberi szem elől, mire ő gondolkodás nélkül rávágta: "Nem baj, a madarak látják!"
Mintha csak ismerhette volna azt az eszkimó művészt, aki bőrre festette faluját, falujának köznapi életét, törzse, nagycsaládja tagjainak otthonait és mozgását kunyhóik között, mintha magasból szemlélné az egészet, és a képének ezt a címet adta: "Mit lát a sólyom repülés közben".
Kötetünk elsősorban épületek, épületegyüttesek, városbelsők - és csak kisebb részt tájak - tükrében mutatja föl, sólyomtávlatból, Magyarország történetét és jelenét. Vissza