Forgácsoló készülékek szerkesztésének elemei

Előszó

Hazánkban a gépgyártást mint különállló tantárgyat 1949 óta adják elő főiskoláinkon. A második világháború utáni hatalmas újjáépítő munkához az országnak sürgősen igen sok mérnökre volt szüksége, ezért 1947-ben az ú. n. Állami Műszaki Főiskolát létesítették; ennek a tantervébe épült be a harmadik évfolyamba a gépgyártás tananyaga, amelynek tematikája kidolgozására többek közt engem is felszólítottak. Midőn a harmadik évfolyam oktatására sor került, felszólítottak a «Tömeggyártás» cím alatti előadások megtartására is. Ugyanabban az évben a Műszaki Egyetemen is elkezdődött a gépgyártás rendszeres előadása, s itt Hajós Györgyöt bízták meg az oktatással, aki azonban munkáját már kezdettől fogva velem megosztotta. Azóta a gépgyártás tanítása igen kiterebélyesedett, különösen amikor a sok új tanszék nyomán új kar, a gépgyártó mérnök kar is kialakult.
A legelső évben ebben a tárgykörben jóformán semmi hozzáférhető irodalom nem volt Magyarországon. (A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadásában 1948-ban jelent meg Lechner «A munkatervezés főbb elvei a gép- és fémipari tömeggyártásban» címen egy előadássorozat.) szükséges volt tehát előadásaimnak jegyzetalakban való sokszorosítása, és az előttünk fekvő tankönyv voltakép nem más, mint a «Tömeggyártás és készülékei» című jegyzetem ama részének a sajtó alá rendezése, amely a készülékszerkesztéssel foglalkozik. Azóta belföldi irodalmunk is számos idevágó munkával gyarapodott, különösen a szovjet irodalomból fordítottak le több kitűnő könyvet magyarra. Mindazonáltal nem kívántam az eredeti jegyzet anyagán lényegesen túlmenni. Ennek legfőbb indoka az volt, hogy az említett nagyarányú gépgyártó mérnökképzés e könyv megjelenését igen sürgette; a munkámat ezért meg is osztottam Lukovits László és Rábel György meghívott tanársegéd kartársaimmal. Továbbá azonban az a gondolat is vezetett, hogy ma, amikor a szakmai ismeretek teljes tömegét nemcsak tanítani, de tudni is lehetetlen, csak a legfontosabb, legkiforrottabb vezérelveket kell tanítani, átfogó szemléletet kell sugalmazni, és termékeny gondolkodásmódra kell nevelni. Kiforrott és tanításra való vezérelvek dolgában pedig az elúlt öt év természetesen nem hozhatott még sok úttörően újat. De emellett azt a nemzetgazdasági érvet is szem előtt kívántam tartani, hogy lehetőleg ne ismételjem a hazai irodalomban már hozzáférhető anyagot, hacsak ez elvi szempontból nem szükséges. Ezeknek az indokoknak a következménye az is, hogy a tárgyalás a komplikáltabb alkalmazási példák bemutatásában, a könyv vége felé, mindinkább szűkszavú és csak leíró lesz. Vissza