Próbálja ki megújult, VILLÁMGYORS keresőnket!
A kosaram
0
MÉG
5000 Ft
a 5000Ft-os
szállítási
értékhatárig

Lecke

Kárpátaljai magyar elbeszélők a XX. századból

Értesítőt kérek a kiadóról
Értesítőt kérek a sorozatról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

Részlet a könyvből:
"Bundás házőrző volt s a fáskamra ajtajához láncoltan élt. Öreg volt már - mint a nagyapa az unokákkal teli házban -, de azért nem lehet rá rosszat mondani, mert nem... Tovább

Előszó

Részlet a könyvből:
"Bundás házőrző volt s a fáskamra ajtajához láncoltan élt. Öreg volt már - mint a nagyapa az unokákkal teli házban -, de azért nem lehet rá rosszat mondani, mert nem hasonlított nagyapára. Nem volt házsártos, követelődző, nem hallott nagyot és nem panaszkodott reumáról, ischiásról, s az unokákra sem ordított, ha láb alatt jártak, vagy összetörtek egy játékot, vagy a tűzhelyre tették a radírgumit, hogy „jó szag" legyen. Ő nem bánt semmit. Azonban életunt, sovinista, vagy közömbös sem volt, mert ha egy koldus jött és nem volt ismerős, az meg lett ugatva, ha számlával jöttek a fűszerestől, szintén. Ha ügyvéd jött, vagy végrehajtó, akkor, ha csak tehette, kimentette a fejét a láncból és megszámlálta a csíkokat a pantallókon, minden ugatás nélkül. Kihúzta a fejét, egy ugrás és már laskatészta volt a nadrág lábszártól az ülepig. Testet sohasem harapott, mert azt tudta, hogy talán az életébe kerülhet. A hentesre, tejesre és az udvarban levő szolgálókra sem haragudott soha, mert tudta, hogy nem akarnak rosszat a családnak. Bizonyos fokú szolidaritás élhetett már egyszerű kutyalelkében az öreg Horvát tanító iránt, aki immár az ötödik helyre is magával hozta. Visszaemlékezett arra, hogy mikor a családhoz került, a konyhában aludt egy évig, később, hogy barátkozott a falu kutyaismerőseivel és megszedte magát bogárral, hát az előszobába deportálták. Itt is egy évet élt, csak a harmadik év elején került ki a fáskamra ajtajához egy láncra, mert törvénybe jött le, hogy a kutyákat meg kell kötni és utánuk adót fizetni. Lehet, hogy erről is tudomása volt, mert mikor oltani vitték minden évben egyszer, ugyanakkor a postára is elsétált a gazdájával befizetni a kutyaadót. Ilyenkor mindig becsületesen viselkedett. Különösen az győzte meg gazdája és családja szeretetéről, hogy immár négy falu után az ötödik helyre, a városba is magukkal hozták. Ugyanis Horvát Péter évekig tanítóskodott és minden évben oda költözött, ahol többet fizettek. Bundás ezekre a napokra örömmel gondolt vissza. Mindig az utolsó bútorokkal és lomokkal megrakott szekér tetején utazott kis viskójával egyetemben, s innen végignézte az előtte haladó szekereket. Egyben vigyázhatott, hogy senki el ne emelhessen valamit, ha esetleg betértek egy-egy útszéli kocsmába egy kis szíverősítőre a kocsisok." Vissza

Tartalom

I. 1919-1939
Demjén Ferenc: Bundás 7
Herpay Ferenc: Görömbő kísértésben 12
Nátolyáné Jaczkó Olga:
Káin 18
Juhászhistória 23
Rácz Pál:
A komédiás 26
Lámpagyújtásig 30
Tamás Mihály:
Családirtás 33
Vásár 37
Elrepül a madár 40
II. 1945-2000
Balla D. Károly:
A semmi cseppjei 47
Az utolsó híd 64
Balla László:
Inkarnáció 79
Kórus 91
Holdtölte szentestén 97
Berniczky Éva: Szt. Arkagyija part 103
Horváth Sándor:
Az ugató lány 111
Árnyjáték 114
Kovács Vilmos:
Kiskarácsony 117
Ebédszünet : 127
Nagy Zoltán Mihály:
Varangy a szatyorban 135
Lecke 140
Fehér Eper 146
Katalin tánca 154
Penckófer János: Múló paramnézis az övezetben 158
Gortvay Erzsébet: Utószó 171
Megvásárolható példányok
Állapotfotók
Lecke
Állapot:
1.840 ,-Ft
9 pont kapható
Kosárba
10-100% kedvezmény!