Léghajó és nehezéke

Fülszöveg

1954-ben születtem, biológus vagyok. Ehhez képest sok mindent próbáltam, ami képesítésemtől távol esik. Szakdolgozatomat a természettudományi oktatófilm elméletéről írtam, de ilyen filmek készítésében is részt vettem. Fotós barátommal csináltunk fotóregényt, és van jó néhány képversem. Élettörténet-rekonstrukció kötetem címe: Vadnarancsok. Mégis, az igazi, a nagy kísérlet, ami önként választott szakmámtól eltérített: a versírás. Tizenhét éves koromban jelent meg első versem. Több antológiában szerepeltem, ezek közül a Gazdátlan hajók a legkedvesebb számomra.
Géczi János első verseskötete feltűnően érdekes, mondhatni: regényes kompozíció; három ciklusából a középső, az epikus természetű a tartópillér: a Jegyzőkönyv egy irodalmi önképzőkörről, előzményekkel, megjegyzésekkel és kiegészítésekkel című poéma. Ebben a fikcióban értelmezi és határozza meg saját és általában: nemzedéke igen sokat vitatott létérzését: a vélt kirekesztettséget, a bizonytalanságot, az örökös átmenetiséget: "a mi-ből kitoloncolva, s az én-hez el nem jutva"; "már a tól-tól távol, de az ig-ig el nem jutva". Ez a helyzetfelismerés az "önképzőkör" fel- és megidéző történéseiben és légkörében bontakozik ki. Jóízű akkurátussággal, kedvesen körülményeskedően, reflexiókban változatosan írja a történetet Géczi János. akkurátussága és körülményeskedése érzelmi eszköz, mely iróniává, fájdalommá, elfogódottsággá és intenzív élménnyé eleveníti a személyes és nemzedéki egzisztenciális életrajzot. Vissza