Előszó
A »léghajózás« a levegőben való lebegés és szállás mestersége anélkül, hogy a földdel, vagy a felszínét borító vízzel összeköttetésben lennénk.
Ezt a feladatot, melylyel a madarat utánozni akaró,...
Tovább
Előszó
A »léghajózás« a levegőben való lebegés és szállás mestersége anélkül, hogy a földdel, vagy a felszínét borító vízzel összeköttetésben lennénk.
Ezt a feladatot, melylyel a madarat utánozni akaró, előretörő emberek minden időben foglalkoztak, csakis 1783-ban kezdték - bár csak részben - megoldani, midőn a Montgolfier testvéreknek először sikerült a levegőbe fölemelni és lebegésben tartani oly súlyos testet, mely utasok vitelére is alkalmas volt. Ez a fölfedezés, melynek elve a madarak repülésétől egészen elüt, alapvető fontosságú, mert nemcsak az az érdeme, hogy megmutatta, hogy a légkör az ember számára nincs könyörtelenül elzárva, hanem módot adva a lebegésre, reményt nyújtott az embernek, hogy valamikor kormányozni is fogja ott járóművét.
De a MONTGOLFIER megoldása még nem volt léghajózás; ez a »léggömb« tehetetlenül lebegett a levegőben; az óhajtott »kormányozható léghajóval« szemben nem volt más, mint a hullámokon hányódó hordó a hajóval szemben, vagyis csak játéka annak a folyadéknak, a melyben úszik. Háromnegyed század folyt le hiábavaló erőlködésben, hogy a léggömböt kormányozzák, míg egy napon a franczia Giffard döntő kísérlettel először mutatta ki a léggömb kormányozhatóságát, melyet aztán 26 évvel ezelőtt, 1884-ben Renard ezredes diadalmasan oldott meg.
Manapság hát »kormányozhatjuk« az Archimedes elve alapján úszó léggömböt, mely azért lebeg, mert súlya csekélyebb a helyéből kiszorított levegőénél. A léghajózás emez első megoldásának megvan az az érdeme, hogy teljesen új; a természet nem mutat hozzá hasonlót; épen annyira különbözik a madarak repülésétől, mint a mennyire a vasúti vonat száguldása különbözik a mi legfürgébb négylábú állataink járásától.
Vissza 
