Csillár egy égővel

Előszó

A legrosszabb tulajdonképpen az, hogy ez a szoba mégis csak gyerekszoba. A függöny két fehér szárnyán piros, kék, sárga, fényes pamuttal hímzett virágok futkosnak fel és alá. Háromajtós fehér szekrény támasztja egyik oldalon a falat. Fehér asztal és fehérre mázolt gyári székeik állnak a szoba közepén s a sorokban ugyancsak fehér, széles ágy. Be ez a sok fehérség milyen kopott, milyen piszkosra karcolt, töredezett és sebes. Hiába mosogatják kéthónaponként, szappanoslével, a szoba bútorzata rozzant, megviselt benyomást tesz a szemlélőre. Elöregedett gyermekszoba ... Mint ahogy megkopott, feloszlott, elenyészett a gyermek is a tizenkilencéves Brunner Ilonában, aki most a szoba közepén áll és tétova szemlét tart közvetlen környezetén. Felemeli a fejét, mintha segítségeit kérne a mennybéliektől, valójában azért, hogy szemügyre vegye a lámpát. Reménytelenül hajlik vissza kerek, hosszú nyaka. A lámpa is túlegyszerű. Fehér tányér, gyengefényü körtével a közepén. Ilona tekintete az ablak felé siklik. Széles,- barna ripszhuzatú divány foglalja el ott a helyet. Komolyabb, „felnőttebb" berendezési tárgy, de mit ér, ha az, aki vigyázatlanul ereszkedik le reá, csakhamar feláll onnan, mert a heverő törött rúgói olyan csúnyán döfködik meg, akár egy méltatlankodó kecskebak, amely a hátára kapaszkodott oktalan gyermeket tanítja móresre. Hasonló módon viseltes, hamis „stílus-karosszék" árválkodik a dívánnyal szemben, kopott kis asztal és fakult ernyőjü „hangulatlámpa" társaságában. A karosszéken himzéses és bársonyhátú díszpárna dagadozik. Hona sötét ellenszenvvel pillant rá. A heverőn, az ebédlő-foteleken elhelyezett párnákat ébredező és lázadozó szépérzéke gyűlöltette meg vele. Nyiltan nem lehet állást foglalni ellenük, mert anya, sőt apa is csinosnak tartják őket. Ezért Ilona csak titokban csíp egy nagyot rajtuk, amikor esti ágyazáskor egyhalomba hordja a párna-regimentet a mindeneslány. A falakon vastag aranyrámás képek. Ilona a képeket is utálja. „Nekünk jó" - jegyzi meg anya kézlegyintve; ha Ilona orrát húzogatva kritizálja a szomorúan összebútt kosfejeket, a szabályos rózsacsokrot és a kékhavas téli tájai. Vissza