Legszebb román népballadák

Előszó

A régiek a népköltészetet előszeretettel szokták a virágos mezőhöz hasonlítani. Ács Károly is, a román népballadák első magyar műfordítója - több mint száz évvel ezelőtt - "a román népköltészet mezejéről" szedé a "virágok"-at, néhány esztendő múlva pedig Kriza János, Vadrózsák című klasszikus gyűjteményében (1863), a székely népballadákat "kápolnavirágok"-nak becézte.
A mezőn a virágokat meg sem lehet számlálni; hogyan is tudnók hát közülük színre is, formára is, illatra is a legszebbeket kiválogatni? Nos, pontosan ilyen nehéz a "legszebb" román népballadákat egy könyvecskébe összegyűjteni, a virágos mező minden szépségét kis virágcsokorban egyesíteni. Mert számoljunk csak kissé. Román népballada-katalógusában Alexandru Amzulescu több mint 350 balladatípust különböztet meg, mindenik típusban számos változattal. Csak a kötetekben megjelent balladákat dolgozta fel, számuk így is kettő és félezer. Ezenkívül a bukaresti Folklór Intézet, harminc évi gyűjtőmunka eredményeként, három és félezer kiadatlan balladát őriz, túlnyomórészt fonográfhengeren, lemezen vagy magnetofonszalagon rögzített dallammal. A román hírlapok és folyóiratok tömegének bibliográfiai feldolgozása most van folyamatban; ezekben nyilvánvalóan ismét ezerszámra fognak újabb változatok, sőt gyakran típusok is előkerülni. Még egy érdekes adat: Adrian Fochi, sajtó alatt lévő monográfiájában, a Miorita (A bárányka) mintegy 400 ballada- és 450 kolinda-változatát hozza felszínre. Vissza