"Legyetek jók, ha tudtok!"

Előszó

Kedves lányok és fiúk!
Elképzellek Titeket, amikor leírtátok az órarendet, benne a heti egy emberismeret-etika órával. Elképzellek (nem nehéz, hisz naponta találkozom társaitokkal órákon és órákon kívül), amint gyanakodva emelitek ki ezt az egyet a tankönyvek sorából: "No, még csak ez kellett nekünk! Minden héten arról papolnak majd, hogy ez jó, ez meg rossz (mintha magunktól nem tudnánk)", meg hogy: "Bezzeg a régi szép időkben... Ettől ugyan nem leszünk se jobbak, se rosszabbak... ezt nem lehet tanítani (...)"
Címe alapján mintha kissé másról lenne szó: közhelyes felszólítással indul a könyv címe - "Legyetek jók...", ám a második fele lerontja a hatást, kifogja az ellenkezés szelét. S aki ismeri (bizonnyal sokan vannak közöttetek ilyenek) a Néri Szent Fülöpről szóló olasz filmet vagy népszerűvé vált vidám kis címadó dalát (State buoni, se potete!), még inkább tudja, hogy egészen másról van szó. Fülöp maga köré gyűjti az otthontalan utcagyerekeket raktárból kialakított oratóriumában, s mikor már szinte őt is kihozzák a sodrából otromba csínytevéseikkel, egymást piszkálásukkal, árulkodásukkal, egyáltalán nem ingerülten szól rájuk: "Legyetek jók, ha egyáltalán képesek vagytok..." S az ágrólszakadt, piszkos kis lurkók sodró lendülettel, vígan együtt éneklik vele a dalt, melynek refrénje a Bibliából (s számunkra Kölcsey verséből) jól ismert Vanitatum vanitas-t (Hiúságok hiúsága) hangoztatja: minden csak hiábavalóság ezen a világon... Vissza