(Le)hallgatásra ítélve

Fülszöveg

„Feltétlenül tudnak, mert ez így van megszervezve. De azt hogy kellene megszervezni, hogy ami bent történik, azt ne tudják meg kint?"
A fenti idézet a gyulafehérvári székeskáptalan tagjai és Márton Áron megyéspüspök 1958. április 10-i beszélgetését rögzítő lehallgatási jegyzőkőnyvből származik. A püspök szavai jól tükrözik azt a dilemmát, amellyel a szocialista táborban szinte mindenkinek szembesülnie kellett: vajon milyen óvintézkedést kell meghozni annak érdekében, hogy a magán- és hivatali beszélgetésekről az államvédelmi hatóságok ne szerezzenek tudomást. Hogy az, ami „bent" történik, az „bent" is maradjon, és akik vannak, azok ne értesüljenek a „bent" történtekről. Az államvédelmi hatóságok idejekorán felismerték, hogy a püspök irodájában elrejtett lehallgatókészülék(ek) segítségével nyert információk a leghatékonyabb hírszerzési források. A lehallgatási jegyzőkönyvek forrásértéke a történész számára is felbecsülhetetlen, s általuk jobban megismerhetjük Márton Áron... Tovább

Fülszöveg

„Feltétlenül tudnak, mert ez így van megszervezve. De azt hogy kellene megszervezni, hogy ami bent történik, azt ne tudják meg kint?"
A fenti idézet a gyulafehérvári székeskáptalan tagjai és Márton Áron megyéspüspök 1958. április 10-i beszélgetését rögzítő lehallgatási jegyzőkőnyvből származik. A püspök szavai jól tükrözik azt a dilemmát, amellyel a szocialista táborban szinte mindenkinek szembesülnie kellett: vajon milyen óvintézkedést kell meghozni annak érdekében, hogy a magán- és hivatali beszélgetésekről az államvédelmi hatóságok ne szerezzenek tudomást. Hogy az, ami „bent" történik, az „bent" is maradjon, és akik vannak, azok ne értesüljenek a „bent" történtekről. Az államvédelmi hatóságok idejekorán felismerték, hogy a püspök irodájában elrejtett lehallgatókészülék(ek) segítségével nyert információk a leghatékonyabb hírszerzési források. A lehallgatási jegyzőkönyvek forrásértéke a történész számára is felbecsülhetetlen, s általuk jobban megismerhetjük Márton Áron egyházpolitikai elképzeléseit, a keleti politikához fűződő reményeit és félelmeit, kapcsolati hálóját, az állammal szembeni passzív, de olykor ellenállásra buzdító egyházfőt, a püspöki aulán belüli személyes ellentéteket, konfliktusokat, az egyházmegye és az egyházmegyei intézmények, vagy akár egyes plébániák működését, és nem utolsósorban a romániai kisebbségellenes intézkedések miatt aggódó és azok ellen tiltakozó püspököt. Kötetünkben az 1957 és 1960 között született lehallgatási jegyzőkönyveket közöljük. A jegyzőkönyveket Nagy Mihály Zoltán és Denisa Bodeanu tanulmányai vezetik be, a kutatók munkáját pedig irodalomjegyzék és mutatók segítik. Vissza