Lehetek-e én is

Fülszöveg

Földi László vitéz 1949. szeptember 4-én, - egy munkáscsalád második gyermekeként született - Salgótarjánban. Családjával jelenleg is Zagyvarónán él. Általános iskolai tanulmányait Zagyvarónán, a Gépipari Technikumot Salgótarjánban végezte. Első munkahelye a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben volt, majd 1971-től a sportvezetésben dolgozott 1998-ig. A munka mellett edzői és sportszervezői képesítést szerzett. Általában a sportmúltjából ismert, nemcsak városunkban, hazánkban, hanem határainkon túl is. Az elmúlt 31 év alatt több - nemzetközileg is ismert - élsportoló edzőjeként működött. Közülük a legismertebbek: Papanitz Zoltán, Géczi Tibor, Berecki Brigitta, és a legutóbbi, 2002-es Téli Olimpiai Játékokon Bekecs Zsuzsanna szerepelt. Mint a magyar biatlon csapat edzője - részt vett az 1994-os lillehammeri játékokon. Az élversenyzőkön kívül is sok sportolót nevelt a magyar és a helyi sporttársadalomnak, a sportszerető közönségnek, a sportlövő és biatlon sportágnak. 1999-ben - 29 éves fia betegsége miatt - vissza kellett vonulnia, az addigi élete szinte minden területén. Ez gyökeres változást igényelt a családban, úgy anyagilag, mint szervezetileg, de különösképpen a saját tevékenységében. A megannyi negatívum mellett két területen kedvező eredményt is hozott egyéni „remetesége": egyrészt fia egészségi állapota - a nehézségek ellenére - folyamatosan javul, más felől pedig, az élettel kapcsolatos korábbi nagy adósságát is lehetősége nyílt - ha nem is teljesen, és az elvárásainak megfelelő ütemben - pótolni, az irodalom területén. Amit - a szűk családi kör kivételével - eddig senki sem tudott: Földi László 1967 óta ír. Kezdetben szinte csak verseket, majd 1980-tól novellákat is. Elsősorban magának - a későbbi esetleges közzététel különösebb igénye, terve nélkül. Ma azonban - a megváltozott körülmények - mindennapi életünket, az embereket, a családokat, a védtelen gyermekeket érő megannyi negatív behatás miatt - szükségszerűnek érzi, hogy írásai napvilágra kerüljenek, remélve, hogy legalább néhányak arcára pillanatnyi mosolyt, lelkére reményt vihetnek. Vissza