Gizela

Fülszöveg

A mü, melyet a nagyérdemü közönség elé bocsátunk, mig egyrészről előfizetési felhivásunkban tett igéretünknek a mulattatást és kedélynemesitést illetőleg - reméljük, megfelel: másrészről biztos utmutatóul szolgál annak felismerésében, mikép ama heves támadások, melyeknek az egyház naponkint ki van téve, nem a mai kor csodaszülötteinek találmányai, hanem meg voltak azok már mindjárt az egyház első s későbbi századaiban is. S bár e tisztátalan s méltatlan támadások mindenkor a legkülönfélébb ürügyek alatt lőnek meginditva, a visszaélések s egyéb koholt bajok megszüntetésének cége alatt, az eredeti támadás mindenkor az egyház intézetei s üdvintézményeinek megsemmisitését s javainak elkobzását célozta.
S hogy a felvilágosodott szellemek, kik hivatva valának az egyház tanát minden káros salaktól megtisztitani, céljukat elérjék, képesek voltak tervök kivitelére a nép legaljasabb söpredékét eszközül felhasználni. E tekintetben a mi liberális korunk sem tagadta meg magát! Most is zsidó bérenctollhősök, nyegle üres fők s utcai proletárok egymással karöltve piszkolják az egyházat s annak szolgáit.
Vajha azért regényünk főleg ifju olvasói elsajátitnák e tekintetben az ifju Rodenberg s Gizela érzéseit; vajha az egyház iránti hő szerelem oly nyilvános jeleit idézné elő ifju olvasóinkban, mint regényünk eme két hősében.
A netán itt-ott kissé tulzott németszellemét mentse ki regényünknek azon fényoldala, melylyel az ifju szivekbe az egyház- és hazaszeretetet kivánja csepegtetni.
Egyéb szavunk már nincs, mint az, hogy a nyájas olvasó elfogulatlanul vegye kezébe s olvassa regényünket, s igyekezzék egyháza iránti érzelmeit a belőle meritett hasznos tanulságok szerént intézni; fakadjon fel szivében az egyház iránti szeretet; égjen s lelkesüljön egyházáért, mely születésétől kezdve még a siron tul is elkiséri áldásteli malasztjával. Ha ezt elértük, ugy fáradságunkat bőven megjutalmazva érezzük. Vissza