Leíró magyar nyelvtan II/2

Előszó

A szó sajátos jellegének megfelelően egyrészt a gondolkodásban kialakuló fogalmak kifejezője és közlője, másrészt nyelvtani formái és vonatkozásai alapján a dolgok és jelenségek egymáshoz való viszonyainak nyelvi jelölője. A gondolkodás a dolgokat és jelenségeket valóságos viszonyaikban, mozgásukban igyekszik tükrözni, s ezért a nyelv szókincsének a gondolatközlésre alkalmassá válásához szükséges, hogy a szavak bizonyos alaki módosulásokkal azokat az alapvető, lényeges viszonyokat és kapcsolódási lehetőségeket tükrözzék, amelyeket a gondolkodás a dolgok és jelenségek között megállapít. Ezek az egyes szavak alaki módosulásait és kapcsolódását meghatározó nyelvtani törvényszerűségek a szókincshez, az egymástól elszigetelt szavakhoz képest sajátszerű, magasabb fokú elvonást, elszigetelt szavakhoz képest sajátszerű, magasabb fokú elvonást, nyelvtani általánosítást képviselnek. A szó változásainak szabályai - akár a mondattól függetlenül, akár a mondaton belül történő változások szabályai is ezek /szóösszetétel, szóképzés, szóragozás stb./ - általában egyaránt érintik a szó jelentés és alaki sajátságait. Minthogy pedig a szótanban, a nyelvtannak a fontos fejezetében a szavak fogalmi tartalmának, alaki módosulásainak és funkcionális lehetőségeinek nyelvi kifejezéseit vizsgáljuk, - érthető, hogy a szókészlettanban a figyelmet elsősorban a szó jelentéstartalmára irányítottuk, az ide vontuk a szófajok, a szófajváltás és a szófajhasználat tárgyalását is, és ez vezetett át a szóalaktanba, hiszen a szavak nyelvtani vonatkozásait, az egymáshoz való viszonyításuk lehetőségeit kifejező alaki módosulásokat a szavak /szófajok/ jelentés és alaki sajátságai egyaránt meghatározzák.
A szóalaktanban /morfológia/ tehát azt vizsgáljuk, hogy a nyelvi jelek alaki vonatkozásban milyen módon válnak alkalmassá a különböző jelentéstartalmak és nyelvtani viszonyok kifejezésére; - vagyis a szóalaktan a nyelvi jelek alaki vonatkozásait a jelentéstartalom és a nyelvtani viszonyok kifejezésére való alkalmasság, valamint a szerkezeti és alaki módosítók szempontjából vizsgáló tudomány. A szóalaktan eszerint tárgyalja a szó szerkezetét, alakját, a szóalkotás módjait és a szavak változásait képzés, jelezés és ragozás közben, - vagyis a szóalaktanban tőtant, szóalkotástant, valamint jelezés- és ragozástant különböztetünk meg. Vissza