Lélektani alapismeretek

Előszó

A könyv fejezetei a pedagógiai segítő munkakörben dolgozók általános, gyermek- és fejlődéslélektani, valamint szociálpszichológiai ismereteit kívánják megalapozni. Feladatunknak nem az elméleti ismeretek halmozását tekintjük. Olyan tudnivalókat gyűjtöttünk össze, melyeket a pedagógiai munkában közvetlenül hasznosítani lehet. A lelki jelenségek értelmezését sok, mindennapi életünkből ismert példával illusztráljuk. Külön kiemeljük és az áttekinthetőség érdekében dőlt betűvel jelezzük azokat a gyakorlati tudnivalókat, melyeket a pszichológiai ismeretek pedagógiai alkalmazása szempontjából különösen fontosnak tartunk. Ezzel támogatni kívánjuk az óvodákban, iskolákban segítő munkakörben dolgozókat abban, hogy a gyermekek megnyilvánulásait jobban megértsék, és e tudás birtokában képesek legyenek a legmegfelelőbb bánásmódra.
Szemléletünket meghatározza az a meggyőződés, hogy a gyermek nem kis felnőtt. Ez azt jelenti, hogy nem támaszthatunk vele szemben felnőtt igényeket. Figyelemmel kell lennünk életkori sajátosságaira, arra, hogy a fejlődési folyamat melyik szintjén áll, és vizsgálnunk kell viselkedése sajátosan gyermeki rugóit.
A kisgyermekek mindig kiszolgáltatottak a felnőttek között. Ismereteik az őket körülvevő világról meglehetősen korlátozottak, kicsiségüknél fogva egészen másképp látják a dolgokat, mint mi, felnőttek. Nem szégyen tehát visszamennünk saját gyermekkorunk élményeihez, mielőtt esetleg elhamarkodottan ítélnénk vagy cselekednénk. A pedagógiai segítő sajátos szerepet tölt be az intézményben. Nem tanít, nem minősít, nem annyira hivatalos személy, mint a nevelő. A tanításhoz szükséges feltételek megteremtésében működik közre, a gyerekekkel és szülőkkel közvetlen személyes kapcsolatban van. Mindez előnyt jelent számára. Több lehetősége van az egyéni beszélgetésekre, a gyerekek viselkedésének megfigyelésére. Az így szerzett tapasztalatai felhasználhatók a pedagógiai munkában.
A szerzők Vissza