Lélektani tanulmányok I.

Előszó

A lélektan fejlődése

Majdnem egy emberöltővel ezelőtt szemlét tartottam a lélektan akkori fejlődési foka, problémakörei és módszerei fölött. "Munkatere - írtam a fejlődés lendületén érzett büszkeséggel 1910-ben (A pszichológia mai állása. 26. l.) - napról napra bővül, óriási kutatásterületek középpontja. Fiziológiai laboratóriumok, patológiai klinikák, biológiai intézetek, szociológiai, etnografiai, filológiai és történelmi társaságok mind osztoznak anyagának összegyűjtésében, feldolgozásában, módszereinek tudatos kialakításában. Minden tudomány fejlődésében megvan az anyaggyűjtés, a részletmunka korszaka, melyet azután az elvi elmélyedés, az új, nagy egyetemes szempontok ideje követet. A pszichológia ma még jórészt az előző fejlődési fokon áll; eleinte a természettudományok mintáján megszerkesztett programmja kétségkívül elragadta, de ma már keresztülmenve a tudományok ifjúságának nagy illúzióin, kritikai korszakának küszöbéhez közeledik." Micsoda óriási változásokon ment keresztül azóta a lélek tudománya! Mekkora arányokban terjedt ki kutatási területe és feladatköre, mennyire átalakultak, kibővültek módszerei s mennyi új vizsgálati iránya támadt a szétágazó alapfelfogások nyomán! Ezek az irányok gazdag változatosságban szertekülönülnek részint a filozófiai tájékozódás, részint a módszerbeli hangsúly, részint a természettudományokhoz vagy a szellemi tudományokhoz való szorosabb csatlakozás szerint. Vissza