Lélekvesztő

Fülszöveg

Ha verset írni annyi, mint várost alapítani, verset fordítani talán olyasféle, mint hajókkal megrakni a város kikötőjét.
A hajó is lakhely. Van ország, ahol part menti dzsunkákban, halászbárkákban laknak a hontalanok. Van idő, amikor két ország között, a tengerszorosban egy motorcsónak jelenti az életet. A fordítás is kapaszkodó. Fordítani annyi, mint szilárdan ráépülni a menekülés nyomdokvizére. Ebbe a gyűjteménybe brit, észak-amerikai és afrikai versek kerültek. Többségük az angol-szász-kelta, töredékük a francia kultúra vonzásköréből. A fordító súlyt helyezett rá, hogy - különféle alakzatokról, de azonos értékekről lévén szó - ne találomra vagy pusztán megrendelésre egybehalmozott, széttartó építőanyagokat tegyen közszemlére, hanem, mint mesterei, építményt, amely megtiszteli az olvasót azzal, hogy jó néhány darabja itt látható először, s minden egyes darabja igyekszik illeszkedni a többihez. Chaucer száműzött hősnője egy hajóroncson vészkikötőért fohászkodik. Megannyi más költő tengeri, szárazföldi vándora, szobasarkutazója visszhangozza itt fohászát. Visszhang az a fordítói szándék is, hogy minden költő ott kössön ki, ahol akar. Az Észak-Amerikából Angliába települt T. S. Eliot és Sylvia Plath így lett a gyűjteményben brit költő, s a Rhodesiából Észak-Amerikába kényszerített Dennis Brutus így marad meg afrikainak.
A szárazföld mélyét néhány népköltési darab őrzi. A part még idelátszik. Az utas visszanéz és sóhajt. Tulajdonképpen hálás. Távolodik, de város van a lába alatt: több rétegű jelentésének félelmes biztonságával egyetlen pallónyi lélekvesztő.
Gergely Ágnes Vissza