Előszó
"Mérföldnyi távra van Tőletek,
Mit felfogni nem tud érzéketek!...
Mit kezetek el nem ér,
Ugy vélitek, semmit sem ér.
El nem fogadni valónak,
Mit nem tehettek mellé a méterrudnak,
Letagadni...
Tovább
Előszó
"Mérföldnyi távra van Tőletek,
Mit felfogni nem tud érzéketek!...
Mit kezetek el nem ér,
Ugy vélitek, semmit sem ér.
El nem fogadni valónak,
Mit nem tehettek mellé a méterrudnak,
Letagadni súlyát is annak,
Mit nem Ti adtok át a mázsálónak, -
Erről ismerlek fel Benneteket, ó, -
Tanult Urak!
(Goethe Faustja, 11. rész, 1. jelenet.)
Őserők az emberi lélekben
Másfélszáz éve, hogy elhangzottak Goethe fentidézett bölcs szavai. Másfélszáz év mindig nagy idő volt az emberi kultura fejlődésében, de amióta eme folyton forgó sártömegen, amelyet földnek nevezünk, azóta sohasem volt a történelemnek cselekményekben és kulturfejlődésben olyan gazdag másfél évszázada, mint a Goethe fenti szavainak elhangzása óta lepergett pontosan másfélszáz esztendő.
A technikai fejlődés gőz- és villanyvonatai, kereskedelmi- és csatahajói behálózzák és befutják rövid napok, hetek alatt sártekénk legtávolabbi pontjait. A távolsági és sebességi rekordokat napról-napra döntik meg az ujabbak. Repülőgépek, táviró és rádió órákat, perceket sőt pillanatokat állitottak a mult hónapjai, hetei helyébe. A regényirók legvérmesebb fantáziáját is megszégyenitő materialista-produkció-győzelmek jelentőségeiről nem is beszélünk, hisz ezek máris legyőzték a vizek mélyét, a lég magasságait és segitségükkel az ember keze, szeme és minden érzékszerve máris elérte és megfogta a végtelen nagy és a végtelen kicsiny világ határait egyaránt. A középkorban a nagyvilág ("Makrokozmosz") kicsinyitett másának tekintették az emberi szervezetet. (A "Mikrokozmoszt"-t.) És vajjon mennyivel bonyolultabb a mai tudásunk fényében a saját szervezetünk szerkezete, mint volt a középkor tudása mellett az egész mindenségé?
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal