Forradalmi évek tüzében

Előszó

Az első világháború harmadik esztendejében a hadviselő országok mind nagyobb nehézségekkel kerültek szembe. Az imperialista érdekekért folyó háborús mészárlás százezrek életét követelte, kimerítette nyersanyagtartalékaikat és élelmiszerkészleteiket. A gyors, döntő győzelem illúziójából történt kiábrándulás, a hódítás reményeinek szertefoszlása és a várt nyereség elmaradása a burzsoázia politikai állásfoglalásának megosztódására vezetett. Az uralkodó osztály szűk - a háborús nyereségben tovább gazdagodott monopoltőkések és hadiszállítók - rétegén kívül mindinkább erősödött a békevágy. A nacionalista és a soviniszta mámorból kigyógyult tömegek: a legtöbbet szenvedett dolgozók elégedetlensége nagy méreteket öltött. Megkezdték küzdelmüket a háború, a háborús kormányok ellen: sztrájkok, tüntetések robbantak ki, és megnövekedett a katonaszökevények, az öncsonkítók száma: érlelődött a forradalmi válság.
A belső bajok fokozottan jelentkeztek a gyengébb államokban. Különösen vonatkozik ez az Osztrák-Magyar Monarchiára, mely a felbomlás állapotába került. A Monarchia vezető rétege - még IV. Károly is - felismerte 1917 elejére, hogy szüksége van a békére. Ez vezetett arra, hogy a fontosabb kulcsállásokba rugalmasabb politikkusok kerültek, és béketapogatózásba kezdtek. Czernin külügyminiszter - látva, hogy még egy háborús tél katasztrófális helyzetet teremt - véget akart vetni a háborúnak, elfogadható békét kívánt. Vissza