József Attiláról

Előszó

E könyv címe magától értetődik, alcíme - Életrajzi „aprólék" - azonban némi magyarázatot igényel. Az idézőjelben szereplő szó a föltűnőbb, hisz ez sokakban gasztronómia allúziókat ébreszt. Ám itt természetesen nem erről van szó: az aprólék József Attila szava, a Babits-pamfletben használja, (ön)irónikusan, s szerzői szándékaimnak éppen ez az (ön)irónikus konnotáció jön jól. Bár a régiségben (pl. Bessenyei Györgynél) a kultúráról szólva még minden különösebb fölhang nélkül lehetett e szót kimondani, ma már mellékjelentés társul hozzá. S hogy miért éppen ezt a nyelvi megoldást választottam szándékaim kifejezésére, az alcím másik eleme, az életrajzi megjelölés magyarázza. Ma ugyanis a mainstream irodalomtudomány, amely nemcsak a szerzőtől vonatkoztat el, de a kontextust is figyelmen kívül hagyja, egy munkát, amely önmagát életrajzi megközelítésűnek vallja, szükségképpen avíttnak lát. Hogy igaza van-e a deperszonalizáló és dekontextualizáló mai megfontolásoknak, itt nem bolygatom. Fölösleges lenne a vita. De engedtessék meg, hogy az értelmezés piacán másféle megközelítés is jelen lehessen, s legalább egy fintorral jelezhessem különállásomat.
Az írások, amelyeket e kötetbe gyűjtöttem, annak a hitnek a szülöttei, hogy az emberi élet mindig, a jelentékeny alkotók élete pedig kivált érdekes. Az életút eseménytörténete önmagában, már az irodalmi életmű nélkül is számos tanulsággal szolgál: ezek rögzítése maga is az emberlét elbeszélhetőségének egyik változatát demonstrálja, s mint ilyen, hozzájárul az emberlétről szerezhető együttes élmény kialakulásához. Egy immár lezárult élet elbeszélése természetesen többféle narrációt is eredményezhet: a filológiai rekonstrukciótól a fiktív prózáig. E könyv írásai az életrajzi filológia körébe sorolhatók. Ha érdekesek, ilyenként azok... Vissza