A mai magyar lira

Előszó

Ez a könyv elsősorban nem a beavatottak zárt körének, nem is az íróknak készült. Nem azoknak, akik mindennapi munkájukkal élik, hanem akik napi munkájuk után, pihenő idejükben szeretik és olvassák a magyar költőket. A modern magyar líráról nemcsak saját gondolataimat mondtam el, hanem igyekeztem népszerűen összefoglalni mindazt, ami az irodalomban róla él. Könyvem, - azt remélem - a magyar líra olyan arcképe, amely nagyjából az irodalmi köztudatot tükrözi vissza. Igyekeztem egységes szemléletre felfűzve felhasználni mindazt a tudósító eredményt, amely tanulmányokban, esszékben vagy irodalomtörténetekben már megjelent.
A kritika, még az ilyen leíró fokon is, mindig lelkiismereti kérdés. S ha a megfogalmazással pillanatnyilag a lelkiismereten széthúzó érzések párbaja le is zárul, mégis visszatekintve nem egyszer újra elevenné válik a kétség: ez vagy az a megállapítás vajjon maradéktalanul igaz-e? Különösen a Nyugat folytatóinak rövidre szabott áttekintésén érzem, hogy bővebb elemzésre érdemes művekről néhány sorban számoltam csak be s hogy neveket talán indokolatlanul nem említettem meg. Ám az volt a célom, hogy bár többnyire arcképeken keresztül, mégis a költészet fejlődésének a főfolyamát ábrázoljam, s ezen belül pedig az egymástól elütő, jellegzetes irányokat. Nem is annyira az értékelést szeretném szolgálni, hanem a szerves egész megismertetését.
A könyv tárgya megkövetelte, hogy az irodalmi szokásoktól eltérőleg az élő költészet új hatásait is jellemezzem. Pedig minden ismertetésben, kritikai dolgozatban, az új művek értékelése a legbizonytalanabb, az avul el a legrövidebb időn belül. Bőrét vedlő folyamatról van szó: mentségem lehet, ha kell, hogy élő költőkről szólva, itt és most, a megrögzítés pillanatában tarthatom én is csak igaznak, amit irtam.

Páris, 1948 február-április.

Lengyel Balázs Vissza