Kalocsai virágok

Előszó

A népművészeti díszítőkincs és stilizálásmód nem választható el a művészet egészétől. Az emberben ősidők óta meglevő esztétikai igény sohasem hiányzott a nép életéből. Nemcsak az ünnepi alkalomra készített, hanem a mindennapi használati tárgyait is törekedett célszerűen, hasznosan, ugyanakkor szépen is megformálni. Motívumainak megválasztására, tárgyainak alakítására hatottak a történelmi stílusáramlatok és a szomszédos népek népművészete, de mindezeket eredeti módon, a maga közösségi ízlésének megfelelően magába olvasztotta. A népművészetre éppen az a különleges átalakító erő jellemző, amellyel a tárgyak alkotói egységes, szerves egésszé forrasztják, sajátos közösségi és ugyanakkor egyéni ízlésüknek megfelelően formálják a különböző eredetű elemeket.
A hagyományhoz való ragaszkodás hozta létre a népművészet »személytelenségéről«, változatlanságáról vallott téves nézetet. Minthogy a népművészeti alkotásokat mindenkor tehetséges egyének hozták létre, a hagyomány tisztelete sohasem szorítkozott a már meglevő tárgyak lélektelen másolására; a népművész mindenkor - szinte akaratlanul is - hozzátett valamit saját egyéniségéből, és ezzel továbbfejlesztette a hagyományt. A továbbfejlődés egyik ösztönzője volt, hogy a tehetséges népművészek versengtek egymással, ki tud szebbet létrehozni. Érdekes megfigyelni egy-egy népművészeti stílus változását ugyanazon a vidéken. Mintegy három-négy nemzedék kell az új stílus kibontakozásához, de kedvező körülmények között ez a folyamat gyorsabban megy végbe. Vissza

Fülszöveg

Lengyel Györgyi több mint kétszáz válogatottan szép kézimunka bemutatásával és elemzésével átfogó képet nyújt az országszerte és a nagyvilágban különösen kedvelt kalocsai hímzés történetéről, stílusrétegeiről, motívum- és színvilágának, kompozíciós rendjének fejlődéséről, a kezdetekről - az egyszerű fehérhímzésektől a legszebb virágos réttel vetélkedő színes hímzésekig. A kalocsai népművészetet nem kellett a feledésből visszahozni, új életre kelteni: ékes példája annak, hogy a paraszti elszigeteltség megszűnte után tovább élhet a hagyomány, most már népi iparművészetként, új formákban és alkalmazásában, új technikák és anyagok felhasználásával, a régi szűk közösségek helyett az egész társadalom esztétikai igényeit szolgálva. A mai kalocsai stílust ugyanaz a nép teremti meg, mint a régebbi stílusrétegeket. A minták elrendezésében kettős alapelv érvényesül: a történeti kialakulás rendje, a különböző technikák találkozása az egyes darabokon, a színesedési folyamat; ugyanakkor közvetlenül ehhez kapcsolódva megmutatja a szerző, hogyan élnek tovább a különböző stílusrétegek a mai kézimunkákon. A kalocsai hímzések romlatlan szépségének megőrzése érdekében Lengyel Györgyi felhívja a figyelmet azokra a legfontosabb tudnivalókra, amelyeket a kézimunkázóknak szemmel kell tartaniuk. Vissza