Nagybánya és környéke

Előszó

A hazaszeretet első sorban a hazai föld szeretete. Minden egyebet, a mi a haza fogalmában mint eszme benne van: a történelem emlékeit, a jelen küzdelmét, a jövő reményét magával viheti a száműzött távol idegenbe is; találhat hozzájuk ismerős arczokat, hallgathatja az édes honi nyelv csengését, de mindez nem fogja neki azt a földet pótolni, a melyet itthon hagyott, a melynek határain túl csak világ van, de haza nincs többé. S mégis, milyen kevésbe vesszük ezt a földet, a mig lábaink alatt érezzük! Milyen közömbösek vagyunk szépségei iránt s milyen kevés kegyelettel csüggünk szent emlékein! Szórakozást, üdülést, gyógyulást szivesebben keresünk idegen földön, hogy visszatérve ennek gazdagságához mérjük a magunk szegénységét s még jobban lenézzük azt, a mi körülöttünk van. És milyen könnyű lélekkel emelünk kezet egy-egy tisztes romra, melyet az idő vasfoga még megkimélt nekünk, ha arról van szó, hogy csak egy talpalatnyival is több területet tudjunk a jövő számára beépiteni. Közömbösségünkből azok az idegenek ráznak fel olykor, kiket kulturális és gazdasági életünk rohamos fejlődése évről évre nagyobb számban vonz közénk: tudósok, kiket egy keletből nyugattá átalakuló ország lázas mozgalma érdekel: turisták, kik a nagy világ kultivált szépségein már blazirttá nézték magukat és vállalkozók, kik tőkéik számára szűz földet keresnek. Vissza