Vera naplója

Előszó

Részlet a könyvből:
Sejtelmem sincs róla, hogy mi indított arra a gondolatra, hogy emlékeimet följegyezzem? Sohasem voltam barátja a naplóírásnak, sőt fiatal leánykoromban egy-egy levél megírása is nagy és keserves fáradságomba került. Ennek az a rossz tulajdonságom volt az oka, hogy nem igen tudtam türelemmel bevárni, míg a fekete betük egymás mellé állva, visszaadják gondolataimat. Mi tagadás, könnyelmű, rakoncátlan kis leány voltam. És ha tíz percig az íróasztal mellett kellett ülnöm, elborította arcomat a vér, aztán uccu, vesd el magad, kirohantam a kertbe, le egész a kis patakig, hol megmostam a tudománytól túlságosan felhevült fejemet.
Arról a nagy változásról, mely kiforgatta egész életemet sorából, majd lesz szó e könyv lapjain. Mert később bizony alaposan megváltoztam... de minek vágnék a történtek elébe? Mielőtt azonban történetembe belekezdenék, meg kell jegyeznem, hogy e könyv nem rendes napló. Nem, én csak emlékeimet írtam le, az érdekesebb eseményeket följegyezve, az apróbbakat elhagyva. Bocsánatot kell kérnem azért is, hogy nem szolgálhatok különös, érdekes históriával. Azt írom le, ami igaz s tekintetbe véve azt, hogy kiknek a kedvéért és okulására írom, egy hajszálnyit sem tennék hozzá ehhez az igazsághoz. Bocsássanak meg hát nekem, ha életem történetét igen is egyszerűnek és átlátszónak fogják találni. Ha nem is szolgálhatok úgynevezett érdekes históriával, de talán nem fogják haszontalan időpazarlásnak nevezni azt a pár órát, melyet e regény olvasásával töltöttek. Vissza