Lengyel menekültek Rákoscsabán

Előszó

"Az internált lengyel katonák képviselőjének utasítása értelmében kötelesek vagyunk a vendég magyar földön történt tartózkodásunknak nyomát hagyni, hogy a jövő történésze olyas valami forrásokat találjon, amelyből objektíven megírhatja itteni tartózkodásunk történetét. A Rákoscsabai Tiszti Tábor szívesen felkarolta e gondolatot..." - írja a Jednodniówka-ban, a lengyel hadsereg Rákoscsabára internált tisztjeinek tábori naplójában Mgr. Tadeusz Moszczenski alezredes, táborvezető, 1941 júliusában.
Igaz, több mint hatvan év eltelt azóta, de az üzenet meghallgatásra talált. Korunk történésze dr. Dombóvári Antal hosszú, alapos munkával összegyűjtötte a rákoscsabai lengyel menekülttáborra és a II. világháború idején, Rákoscsabán menedéket talált lengyel polgári és katonai személyekre vonatkozó adatokat és megírta e tanulmányát. Ezt a munkát ugyan az alezredes úr már nem olvashatja, de a mai kor olvasói okulhatnak belőle. A hagyományos lengyel-magyar barátság szép példáját mutatják azok az írások, amelyekben a menekült katonák emlékeznek arra, hogy kerületünk egyik elődközségében, Rákoscsabán milyen szeretettel, megértéssel ölelték magukhoz őket "akárcsak a viharban, az ütött-kopott, romosodó falu luggatott fedelű házai", s "ahogy más táborban is, a telep lakossága a legmagasabb értékmérővel - az emberi szív mércéjével" kezdte őket értékelni. Vissza