Előszó
A Veszprémi Egyetem az 1998/99-es tanévben emlékezik megalapításának 50. évfordulójáról. A hivatalban lévő rektor tiszte - a szerkesztők instrukciói szellemében - legyen az előretekintés.
A jövő szempontjából kulcsfontosságú lesz, hogy szakemberképzésünk, amely a gazdaság különböző szektorait kiszolgálja, mennyiségben és minőségben lépést tud-e tartani a követelményekkel. Környezetünket szemlélve a változások felgyorsulásának lehetünk tanúi. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás remélt és tervezett időpontjának közeledtével a kérdőjelek is sokasodnak. Ugyanakkor megszolgált önbizalommal mondhatjuk, hogy Magyarország már az első világháború előtt része volt egy olyan gazdasági és politikai közösségnek, amely számos vonatkozásban hasonlít az Európai Unióhoz.
Az ország az adott időben jól tudott alkalmazkodni az e közösségen belül érvényesülő piaci feltételekhez, a munkaerő szabad áramlását lehetővé tevő szabályokhoz; ennek következtében hazánk számos területen a múlt század közepén és a század elején állt legközelebb a világ élvonalához.
Ahhoz, hogy a magyar történelem eme sikeres fejezete megismétlődjék, szükséges, hogy a nemzet - és azon belül elsősorban az ifjúság - sokoldalúan és korszerűen képzett legyen. Ez a képzettség nem állhat csupán szakismeretekből, a szaktudományokat felölelő jártasságból. A kommunikációs és innovációs képesség, az információszerzés minősége és gyorsasága meghatározó fontossággal bír majd.
Bőven rendelkezünk a gondolatsorhoz kapcsolódó tetszetős frázisokkal, de mégis azt hiszem, ha valóban rászorulunk - márpedig rászorulunk - hogy fölismerjük a jövő követelményeit és, hogy azokhoz alkalmazkodjunk, akkor a közhelyek önmegnyugtató ismételgetése helyett cselekednünk kell.
Nem szabad abba a tévedésbe esnünk, hogy a társadalmat az állam irányítja, a társadalmi folyamatokat - akár csak részben is - befolyásolni tudja. A társadalom az, amely az állami reagálást kiváltja. Nem a társadalom van az államért, hanem az állam szolgálja a társadalmat.
Professzoraink, tanáraink, akik éles szemmel figyelik a környezetükben folyó emberi és gazdasági változásokat és a fiatalokat a jövő feladataira készítik elő, tisztában vannak azzal, hogy az élet jelenségei bonyolultan összetettek és ismerik ennek az összetettségnek apróbb részleteit is. Tudományos eredményeikkel, tudománytiszteletükkel és bölcsességükkel, valamint emberi, erkölcsi példamutatásukkal segítik a helyes utat megkeresni a jövő generációja számára. Szívből remélem, hogy diákjainknak, a szellem fiatal palántáinak ápolásával, nyesegetésével és táplálásával a Veszprémi Egyetem országunk boldogulásának és jövőnek kovásza lesz ezután is.
Kérem a Gondviselőt, hogy óvja szeretett egyetemünket a következő ötven évben is. Úgy Legyen!
Vissza 
