Lengyelország

Előszó

Részlet:
I
"Varsóból jelentem..."
Ezzel a két szóval kezdtem több mint négy éven keresztül nap mint nap a varsói Piekarska utcából küldött jelentésemet, amelyet a budapesti Fém utcában fürge kezű gyorsírók vagy ügyes magnetofonkezelők rögzítettek. Időnként Poznanból, Krakkóból, Katowicéból vagy kisebb városokból, falvakból hívtam Budapestet. Így dolgoztam 1959-től 1963-ig, mint a Magyar Távirati Iroda varsói, pontosabban lengyelországi tudósítója. Mert Varsóból nem lehet "belátni" egész Lengyelországot., Varsó nem egyedüli politikai, gazdasági és kulturális gócpontja az országnak. Lengyelországban a közélet nem összpontosul annyira a fővárosra, mint például nálunk. Varsó a pártvezetés, a államirányítás székhelye, ahol kitűnően érzékelhető az ország lüktető életritmusa. Ha azonban mélyebben akartam foglalkozni az ipar problémáival, akkor a szén és az acél birodalmába, a több száz bányáról híres Sziléziába utaztam (ahol a szó szoros értelmében is mélyen járhattam az egyik bányában); ha a mezőgazdaságot igyekeztem tanulmányozni, a poznani vajdaság falvaiba látogattam el; a kulturális élet vérkeringését pedig Krakkóban érezhettem.
Négyesztendős tudósítói tevékenységem alatt közel két és fél ezer hírt, kommentárt és cikket küldtem Varsóból, s ugyanannyit vidékről. Sok ezer kilométert tettem meg autón, vonaton, repülőgépen, és az ország több mint ötszáz kilométeres tengerpartja mentéén - hajón. Sok-sok barátot szereztem. Megtanultam lengyelül, megértettem és - ami egy kicsit ebből következik - megszerettem Lengyelországot. Ez a könyv valójában folytatása tudósítói munkámnak: hű képet kíván adni a magyar olvasóknak a testvéri lengyel ép életéről és hazájának politikai, társadalmi, gazdasági viszonyairól. Gondolataimban felidézem a négy év eseményeit, mindazt, amit láttam, hallottam, tapasztaltam. Vissza