Fülszöveg
Leonard Mosley angol újságíró, a hivatásából fakadó szívóssággal, alapossággal és rendkívül jó érzékkel kutatott fel titkos diplomáciai anyagokat, hírszerzői jelentéseket, történeti munkákat és életrajzokat, hogy megírhassa a második világháborút megelőző két év hallatlanul érdekes diplomáciai és politikai történetét, hogy színes és hű képet festhessen az akkori politikai személyek és csoportok haladó vagy aljas törekvéseiről, mesterkedéseiről.
"Az elfecsérelt idő" című könyvében egyetlen kérdést állít az események középpontjába: akkor, 1939-ben, elkerülhető lett volna-e a háború?
Erre a kérdésre ő maga nem válaszol. A választ az olvasóra bízza. Amit ő tesz, az egy zseniális festő munkája, aki a színek és a kompozíció tökéletes harmóniájával, a művészi kidolgozással megteremtett művével váltja ki a szemlélőből az értékítéltet.
Mosley vászna az 1938-1939-es Európa, palettájának színei azok a politikai erők, amelyek küzdöttek a világtragédia ellen, s amelyek előkészítették a...
Tovább
Fülszöveg
Leonard Mosley angol újságíró, a hivatásából fakadó szívóssággal, alapossággal és rendkívül jó érzékkel kutatott fel titkos diplomáciai anyagokat, hírszerzői jelentéseket, történeti munkákat és életrajzokat, hogy megírhassa a második világháborút megelőző két év hallatlanul érdekes diplomáciai és politikai történetét, hogy színes és hű képet festhessen az akkori politikai személyek és csoportok haladó vagy aljas törekvéseiről, mesterkedéseiről.
"Az elfecsérelt idő" című könyvében egyetlen kérdést állít az események középpontjába: akkor, 1939-ben, elkerülhető lett volna-e a háború?
Erre a kérdésre ő maga nem válaszol. A választ az olvasóra bízza. Amit ő tesz, az egy zseniális festő munkája, aki a színek és a kompozíció tökéletes harmóniájával, a művészi kidolgozással megteremtett művével váltja ki a szemlélőből az értékítéltet.
Mosley vászna az 1938-1939-es Európa, palettájának színei azok a politikai erők, amelyek küzdöttek a világtragédia ellen, s amelyek előkészítették a világégést, amelyek a kulisszák mögött élesztették a tüzet, s amelyek gyáván és megadóan vállalták a tűzhalált. S az elkészült kép kompozíciója tökéletes, logikája töretlen: a szocialista Szovjetuniót halálosan gyűlölő Chamberlein és Wilson, Daladier és Bonnet, a nyugati burzsoázia e pregnáns képviselői Münchenben kezet fogtak Hitlerrel és Göringgel, s áldásukat adták a német fasizmus agressziójához, amelyet aztán az elfecsérelt idő, a gyávaság és kétszínűség miatt már nem tudtak megfékezni.
Mosley igen aprólékosan és gazdag színekkel rajzolja meg az akkori nyugati politikusok arculatát: tulajdonképpen féltek a német fasizmustól, de benne látták a szocializmust elpusztító erőt, s ezért engedményeket tettek neki, kis népeket dobva oda prédául; keresgélték a fasiszta tömb elleni szövetségeseket, de mégsem merték elfogadni a békét biztosítható szovjet javaslatokat, a cseheket és a lengyeleket pedig becsapták, magukra hagyták.
Mindebből az olvasó maga vonhatja le a következtetés: a nyugati burzsoázia és képviselői a felelősek azért, hogy a felbátorított német fasiszták 1939. szeptember 1-én kirobbantották a világtörténelem addig legpusztítóbb, legkegyetlenebb háborúját.
Vissza 
