Előszó
A szextabu feloldása után elburjánzott a szexpornó: ami eddig tilos volt, ma az utcán, a porban hever. Ugyanakkor alakul a házasság, az együttélés, a szülés, a születés új módja, új szemlélete....
Tovább
Előszó
A szextabu feloldása után elburjánzott a szexpornó: ami eddig tilos volt, ma az utcán, a porban hever. Ugyanakkor alakul a házasság, az együttélés, a szülés, a születés új módja, új szemlélete. Keressük az utakat, merítve a régiből, használva az újat.
A haláltabu föloldása után - mint a felhőszakadás - zúdul ránk a halálpornó: a gyilkosság mindennapi esemény, a krimi már nem érdekes - akciófilmek kellenek. A televíziók azért játsszák ezeket, mert mi ezt nézzük. Számítógépes játékokon városokat lehet lebombázni, embereket autóval elgázolni; gyermekek ölik meg szüleiket, társaikat.
Mivel nem tudunk a halállal mit kezdeni, félünk tőle - borzongva idézzük. ("A másik meghalt- de én élek.")
A halálközeli élmények, az orvostudomány fejlődése, az atomfizikára épülő új filozófia - Heisenberg mondása: "Engem Isten léte nem érdekelt, de a munkám során találkoztam vele" - a tudományt és a hitet egyeztethetővé teszi. A halál titkait kezdjük közelíteni, bontogatni. Ugyanakkor új vallásos szellem söpör végig a világon, a karizmatikus mozgalmak híve egyre több. Az újjal szemben a fundamentalizmus is erősödik, a történelmi egyházak próbálnak megújulni, Kelet-Nyugat "áthallása" erősödik. Globalitás és fokozott individualitás feszül egymásnak, patriarchátus és matriarchátus harcol, alakul az új férfi- és női szerep. Alakul az új halálszemlélet, változik a temetés módja. Szeretteink holttestét otthon tarthatjuk a temetésig, elektromosan hűtött koporsóban, a hamvasztást monitoron végignézhetjük, repülőről lehet szétszórni a hamvakat, és van mrá internetes temetés is.
Vissza