Ivan Iljics halála

Fülszöveg

"Nem szabad úgy élni, ahog élünk!" Lev Tolsztojnak, a tizenkilencedik századi próza nagy összefoglalójának három, egymástól sokban különböző művét találja az olvasó ebben a kötetben, de az írások lényege egyformán ez a súlyos ítélet és felhívás - ítélet az egykorú polgári-földesúri világ hazug erkölcsi felett, s ugyankkor felhívás, amely nem veszítheti el érvényét soha: minden kor emberét önvizsgálatra, a tiszta, boldog élet kutatására kényszeríti. Az Ivan Iljics halála Tolsztoj legtökéletesebb remekei közül való: ez az a mű, amelyben egyetlen felesleges szó, mozzanat vagy epizód sincs, itt a legelső mondattól kezdve minden a végső kifejlést építi: a halálával szembenálló ember tragikus felsimerését, hogy "nem úgy élt, ahogy kellett volna", noha az elmúló élet köznapi fogalmak szerint sikeresnek és boldognak lenne tekinthető. A Kreutzer szonáta a leghíresebb, ugyanakkor a legtöbbet vitatott Tolsztoj írások egyike, hősét Iljics Ivanéval lényegében azonos felismerésére tragédiával befejeződő házassága vezeti - logikus, de rendkívül végletes következtetései azóta is izgalomban tartják az olvasónemzedékeket. A Bál után klasszikus tömörségű és szépségű novella, ijfú hősét kegyetlen élmény döbbeti arra, hogy máshogy kell élnie, hogy szakítania kell illuzióival, amelyek egy csillogó felületű, de valójában cinikus és durva lelkű világhoz fűzik. Vissza