Előszó
Részlet a kötetből:
Ne játssz a tűzzel
Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni és néki megbocsátanom? Még hétszer is? (Máté, XVIII. 21.)
Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is. (22).
Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vala vetni az ő szolgáival. (23).
Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós. (24).
Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt és a feleségét és gyermekeit és mindenét, a mije vala, és fizessenek. (25).
Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. (26).
Az úr pedig megszánván azt a szolgát elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki. (27).
Kimenvén pedig az a szolga, találkozék eggyel az ő szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol. (28).
Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám és mindent megfizetek néked. (29).
De ő nem akará: hanem elmenvén börtönbe veté őt, míg nem megfizeti, a mivel tartozik. (30).
Vissza 
