Gyerekállam - gyerekálom. Valahol, Kolumbiában

Előszó

Valahol, Kolumbiában. A városon kívül, egy hegy tetején. Bár november van, zöld a gyep. Az ég most kristálytiszta, sehol egy felhő. A tágas teret legalább kétméteres fal veszi körül. A falgyűrű két helyen szakad meg, két kapunál. Az egyik bejáratnál, a fehérre meszelt kerítésen kék betűk hirdetik: Benposta, Náción de Muchachos, azaz Benposta, Fiatalok Nemzete, más néven Gyerekállam.
Velem szemben színes bőrű lány ül, Benposta polgármester asszonya. Tizenhat évesnek vélem. Szegény családból került ide, félig-meddig az utcáról. Bizonyára sohasem gondolta, hogy egyszer egy nagyobb gyermekközösség vezetője lesz. Legfeljebb álmodhatott róla. Mint ahogyan azok is, akik megálmodták és életre hívták ezt a gyerekállamot. Gyerekállam - gyerekálom... Valahol, Kolumbiában.
Filmet forgatunk a Gyerekállamról. Hátam mögül hallom a film rendezőjének, Kovács Lajosnak a hangját.
Marian, kérdezd meg a lányt, hogy... Azt a kérdést is tedd fel neki, hogy... Igen, újabb lehetséges filmjelenet, a film lehetséges elemei. Nos, kezdjük.
„Tisztelt Polgármesterasszony, hogyan tett szert erre a rangos címre? Mivel nyerte el a Benposta lakóinak bizalmát? Milyen feladatokat jelent a polgármesterség? Mit várnak öntől?
Nem is tudom, hogyan fogalmazzam ezt meg. A segítségemre szükség van függetlenül attól, hogy ennek lesz-e gyümölcse. Segítek a társaimnak akkor is, ha látom az eredményét, és akkor is, ha nem. Ha segítő kezet nyújtok, a legfőbb célom nem az eredmény elérése. Bár polgármester vagyok, és tudom, hogy mások megsegítése az én javamra is szolgál, mégsem ez vezérel. Egyszerűen segítek, mert szeretek segíteni, másoktól függni abban az értelemben, hogy a szolgálatukra állok. Érdekel, mit csinálnak, mit nem, mit tehetek értük. Polgármesterként megvan az a jogom, hogy én válasszam meg közvetlen munkatársaimat az úgynevezett kabinetben. A kabinet tagjainak kiválasztásában nem befolyásolt az, ki a barátnőm. Akit a kormányzótanácsba választottam, esetleg lehetett éppen a barátnőm is, mert úgy ítéltem meg, hogy ő a legalkalmasabb a feladatra. Ám munkatársaimnak olyanokat is felkértem, akikkel különösebb kapcsolatot nem is tartottam, de tudtam róluk, hogy megfelelő képességekkel rendelkeznek. Képesek kiutat találni problémákból, szolgálatkészek, képesek mások javára tenni. Ezért kaptak tisztséget. Vissza