Magyar Anjou legendárium

Fülszöveg

A gazdagon díszített kódex az Anjou-családból származó Károly Róbert magyar király kisebbik fia számára készült, 1337 körül. A kiskorú András herceg Nápolyban nevelkedett, az ő nevelését szolgálta a királyi pompával készült képeskönyv. A kódex Krisztus és a szentek élettörténetét beszéli el képekben. A képtörténeteket Jacobus a Voragine Legenda Aureája alapján szerkesztették. A könyv mégsem csupán szent életrajzi gyűjtemény, híven jeleníti meg a XIV. század környezetét. A történetek és képecskék válogatása irodalmi igényű. A Boccaccio novelláit jól ismerő nápolyi hercegnők előtt sem vallott vele szégyent megrendelője, a nápolyi udvarból magyar földre szakadt Károly Róbert. A kódex festője - a tanulmány szerzőjének feltevése szerint - Hertul királyi festő. Hertul Bolognában tanult, s itt sajátította el a miniatúrafestés művészetét. Az egyetemen tanuló olasz és külföldi tanulók könyvigényét kielégítő kódexfestő műhelyekben jellegzetes miniatúrastílus alakult ki a XIV. század elején: bizánci kezdeményezésekből, francia hatásokból szövődik az a festői stílus, amelynek legjellegzetesebb képviselője Nicoló di Giacomo da Bologna és névtelen mestere, Pseudo-Nicoló. Az ő festői működésüket készíti elő az a műhely is, amelyből Hertul mester kinevelődött. A kódex a trecento miniatúrafestészet egyik legszebb darabja. Érdekes történetei és színes miniatúrái nemcsak a kortörténettel, irodalommal, ikonográfiával, viselettörténettel foglalkozó szakemberek érdeklődésére tarthatnak számot, hanem sok örömet jelentenek a szép könyveket kedvelő művelt közönség számára is. A római Biblioteca Apostolica Vaticana, a New York-i Pierpont Morgan Library és a leningrádi Ermitázs gyűjteményének anyagából Levárdy Ferenc állította újra össze az idők során részekre szabdalt, messzire került pompás kódexet. Vissza