Levél Szingapúrból

Fülszöveg

Mindenki vár valamire. Mindig valami másra. Ha elég sokat él az illető, sorra be is jön minden. Hogy nem akkor, amikorra várta? Hogy nem úgy, ahogy elképzelte? Éppen ettől lesz az egész olyan mulatságos. Éppen ettől lesz az egész olyan szomorú.
Abszurd? Groteszk? Egyszerűen csak furcsa dolgokkal találkozhat az ember, ha jobban odafigyel. Ha ultilitárius tevékenységei közepette szakít rá időt. Aztán ha ilyen furcsaságra akadt, kétféleképpen is eljárhat: anélkül, hogy ítélkezne, rácsodálkozhat, aztán meg ha van benne egy kis huncutság, akkor gondolatban variálhatja, eljátszadozhat vele. Figyelemre méltóan ritka és dicséretesen haszontalan viszonyulási mód mindkettő.
Kíváncsinak kell lenni! Kíváncsiság: "Kiváló vígjátéki tulajdonság, mely elég gyakran ostoroztatik, rendesen felsüléssel lakol. Már a legendákban és regékben is szerepel mint csúnya jellemvonás. Csak gyermekeknél természetes és vonzó." (Pallas Nagy Lexikona, 1895.)
Kíváncsi: "aki nem őrá tartozó dolgok felől illetéktelenül érdeklődik". (Magyar Értelmező Kéziszótár, 1992.) Mit mondjak? Igen kíváncsi vagyok mindenre, de ha valamiről tudom, hogy semmi közöm hozzá, arra különösen. Igazán természetes és vonzó egyéniségekkel pedig csak gyermekek között találkoztam. Kiskorú és felnőtt gyermekek között.
Stephen Crane szerint:
"... ha majd a Hold a Földdel összeütközik, akkor is sokán fölszaladnak a háztetőre, hogy jobban lássák az esetet."
Ezeknek a háztetőre fölszaladgálóknak szeretnék írni. Vissza