Levelek a hazából a honba

Fülszöveg

"1987 nyarán úgy érkeztem családommal Magyarországra, hogy nem ide készültem. Aztán kényszerűségből itt ragadtam. Hogy véglegesen-e, nem merném állítani, hisz - eddigi tapasztalataim szerint - sorsunkat sokszor a véletlenek, a rajtunk felül és kívül álló történések határozzák meg.Itt maradtam hát, és a távolból (néhány száz kilométerről) jött vándor szemével csodálkoztam rá az országra. Tanulgattam, hogyan mondják magyarul a sárgarépát, miért használják budinak a liftet és mi szükség van arra, hogy páciens legyek a nőgyógyászaton. Miért símogat meg az, akit addig soha nem láttam, és miért utál olyan ember, kinek sosem ártottam?
Persze fontosabb kérdések megválaszolására is szükség volt az alkalmazkodás sikeréhez, hiszen a gyökéreregetés első évei éppen egybeestek a rendszerváltásnak nevezett átalakulással és a közép-kelet-európai földcsuszamlásként emlegetett csodával, ezek mellett nem lehetett érzéketlenül, figyelmetlenül elmenni.
A három esztendő izgalmas, néha humoros, néha tragikus történéseit szubjektív - talán nagyon is szubjektív - módon tükrözik a kissé regényes hangulatúvá vált levelek, melyek akkor és ebben a formában valóban megíródtak. Alapvetően nem változtattam rajtuk mai eszemmel, talán így hitelesebben adják vissza apillanatokat, teszik érthetőbbé a személyes reagálások bizonyára fura módozatait a közvetlen környezetből (és kicsit távolabbról) érkező változatos ingerekre.
Ha tetszik, tükör is ez a levél-regény-dokumentum. Remélem, nem túlségosan görbe." Vissza