Levelek egy fiatal lelkészhez I-II.

Előszó

A katholikus lelkészkedés napjainkban kiválóan fontos. Az egyház iránt igen sokan ellenséges indulattal viseltetnek, jogait tagadják vagy kétségbe vonják és a mily csalfa, ép oly végzetes elveket terjesztenek nemcsak a városokban, hanem a vidékeken is. Ily körülmények közt nagy a lelkészek föladata és jól kell tudniok, mit kívánnak kiváltképen az időviszonyok s minő fegyverekkel kell küzdeniök a jelen izgalmas, egyházellenes irányú korban. A kellő útmutatás hiányáról nem panaszkodhatunk, mert e téren úgy a közel multban, mint éppen napjainkban oly remek egyházias szellemben és nagy tudománynyal írt művek jelentek meg, hogy egy egyszerű pap alig merészelhet azokhoz valamit hozzáadni. És ez egyszerű papok egyike néhány év előtt mégis elhatározta, hogy nem valamely szigorúan tudományos rendszerben, hanem levél alakban lelkészek számára oktatásokat fog kiadni. Természetes, hogy leveleim nem a tanári székek neves és tudós férfiaihoz szólnak, nem azokhoz, kik napról napra az előkelő és fölvilágosodott körökkel érintkeznek, hanem azokhoz, kik az egyszerű népet vezetik, azt a népet, mely igen jól érzi súlyát a paradicsomi szózatnak: »Orczád verítékével eszed kenyeredet.«
Isten adja áldását leveleimre, hogy a bennök foglalt oktatások a fiatal papoknál fogékony szívre találjanak; hogy a testvéri szó által jókor útba igazítva vagy figyelmeztetve, idő multával ne kényteleníttessenek azt, a mit tettek, megbánni. Fogadják e leveleket szívesen idősebb lelkészek is, kik bár okosságban és tapasztalásban gazdagok, mégis találhatnak bennök néhány hasznos szót.
Ha leveleim nyelvezete, külső alakja vagy tartalma minden egyes olvasó tetszését ki nem nyerné, érvényesüljenek sz. Pál apostol szavai: "Quod bonum est, tenete!"
1880. Sz. József napján
Melcher Alajos Vissza