Előszó
Levendel László az utóbbi években több tanulmányt írt, amelyből kiolvasható volt, hogy foglalkoztatja az elmúlás, birkózik a halál gondolatával. "Az öreg orvos és a halál" szép esszéje is mutatja, hogy a közelgő vég számbavétele nála érett és racionális módon történt, annak érdekében, hogy világosan lehessen látni, mik a tennivalók, hogyan kell felkészülni az elkerülhetetlen végre, mit lehet tenni az életmű kiteljesítése érdekében. A non omnis moriar nemes emberi szándéka is megnyilvánult ebben, de még inkább a hőn szeretett, fontos ügy őrzése, képviselete. Levendel László ezt az ügyet szerette volna leginkább előbbre vinni utolsó éveiben, már súlyos betegsége idején is. Kitűnő klinikus volt, pontosan ismerte a sját állapotát, esélyeit, egy súlyos infarktusának véletlen tanúja voltam, megcsodálhattam hihetetlen fegyelmezettségét és pontos öndiagnózisait. Utolsó éveiben szerette volna szinte bebiztosítani és kiszélesíteni azt, amit alkotott. Az ügy nagy és összetett volt, humanista orvoslás, egészleges beteg- és emberszemlélet, felelősség a társadalom bajaiért és küzdelem ellenük, főleg az alkoholizmus, a korai halál, a hajléktalanság ellen, és az ügyhöz tartozott az önreflexió, az élethelyzet és az életút vállalása, mint a szakmai és közéleti erőfeszítések hitelesítése.
Most, nem sokkal halála után látjuk, hogy az öreg orvos egy kicsit végül is "kibabrált" a halállal. Annyit és olyan intenzitással dolgozott, annyi dologba fogott bele, olyan sok mindent mozgatott meg, hogy ezek nyomán sokszorosan is jelen maradt közöttünk. Életműve szinte fogva tart bennünket, barátait és tanítványait, de nem tudnak szabadulni hatása alól azok sem, akik kapcsolatban voltak vele, és gondolatait nem fogadták el, kezdeményezéseivel nem azonosultak. A mozgalmak, alapítványok, társaságok és különféle betegcsoportok, munkahelyek és szakmai közegek viszik tovább mindazt, amit megindított, bonyolult összefüggések, paradox helyzetek alakulnak ki, emlékeznünk kell, mit is mondott ő, hogyan akarta, milyen szempntokra figyelt, sakkjátékosként, egy-egy "húzás" előtt sok további lépés valószínű kimenetelét előre vizsgálva. Most realizáljuk, mennyi mindent látott tisztán, most régebbi írásai is új fénybe kerülnek, most sok gondolatát újraolvasnánk, új vonatkozásokat keresve...
Vissza 
