Visszanézek... (dedikált példány)

Fülszöveg

Elindultam szép hazámbúl,
Hírös, kis Magyarországbúl,
Visszanézek félutamrúl...
(Bartók és Kodály népdalgyűjteményéből)

ELINDULTAM -

tizenkilenc éves voltam 1919 szeptemberében, amikor először indultam el; addig író akartam lenni. Író és költő. Magyar író, magyar költő. Először indultam el és nem tudtam, akkor mindjárt nem vettem észre, hogy írói, költői álmodozásaimnak akkor, hirtelen örökre vége szakadt.
Életem második, következő tizenkilenc évéből körülbelül hetet német egyetemeken, klinikákon töltöttem; a többit nagyrészt Budapesten mind tanuló szemész, azután mint praktizáló szemorvos. Harmincnyolc éves voltam, amikor 1939 januárjában kivándoroltunk Amerikába. Kétszer tizenkilenc éve élünk itt, új hazánkban. Az első tizenkilenc év elteltével nagyjából elértem, amit elérhettem. 1958-ban az Amerikai Szemészeti Akadémia évi nagygyűlésén, Chicagoban, több ezer szemorvos jelenlétében én tartottam az azévi Edward Jackson-emlékelőadást. Azóta újabb tizenkilenc év telt el.
Négyszer tizenkilenc év elteltével - gondolom, - "futásomat elvégeztem" és most

VISSZANÉZEK -

Messziről nézek vissza és messzire.
Hogy miért írtam magyarul ezeket az emlékezéseket, nehezen tudom megmagyarázni magamnak is. De bizonyos, hogy életemnek azt az első negyedét, amelyet ebben a könyvben megörökíteni próbáltam, a magyar nyelv bűvkörében töltöttem. Kevés megmaradt családom, kevés megmaradt barátaim jobban megértik, ha, amit elmondandó vagyok, magyarul mondom el. Vissza