A csunya hercegnő

Előszó

A wilteni apátság és Innsbruck városa között elterülő hatalmas, sík mezőségen sátrak álltak, zászlórudak meredeztek, tribünök terpeszkedtek a sportpálya szélén, amit a nemesség lovagi tornái és egyéb játékai számára jelöltek ki. Sokezer ember kényelme és szórakozása számára történtek előkészületek, teremtettek megfelelő helyet. A sátrak azonban már második esztendeje lobogtak, csattogtak a wilteni réten; várva arra a pompás, fényes esküvőre, melyet Henrik, Karinthia és Tirol grófja, Csehország királya volt tartandó. A kolostor barátai gondoskodtak arról, hogy a szél meg ne tépázza túlságosan a sátrakat, a gaz fel ne verje a sportpályát és a tribünök össze ne roskadjanak a korhadtságtól. De az ünnepély egyre húzódott, a második házassági terv szemlátomást éppen ugy füstbe ment, mint az első. Az innsbrucki polgárok és a wilteni barátok vigyorogtak, a hegyek közömbösen bámultak el az emberek feje felett. A finom, tarka vásznak közé sétálni jártak az innsbrucki asszonyok, a tribünökön fogócskát játszottak a gyerekek, a sátrakat szerelmes párok használták kellemes rejtekhelyül.
Az öregedő Henrik király... egész Európa jóindulatuan és minden guny nélkül meghagyta neki a királyi cimet, bár csehországi királyságát régen elvesztette már és mindössze Tirol grófságon és Karinthia hercegségen uralkodott... rosszkedvűen lovagolt a sátrak között. Vissza