A szkizofrénia családgondozása

Előszó

A 60-as évek végétől a 70-es évek elejéig a londoni Medical Research Council Szociálpszichiátriai Osztályának kutatói azt vizsgálták, vajon a családi légkör tudja-e befolyásolni a szkizofrénia lefolyását. Azt találták, hogy azok a páciensek, akik kritikus, vagy érzelmileg túlzottan bevonódott hozzátartozókkal élnek, hajlamosabbak a visszaesésre. Ezen családok jellemzésére megalkották az „Érzelmi légkör" (Expressed Emotion, a továbbiakban EE) kifejezést. A kutatási eredményeket először Vaughn és Leff rövidített kérdőívének segítségével ismételték meg (1976). Azóta a világ számos táján, különböző kultúrákban reprodukálták ezeket a vizsgálatokat (pl. Vaughn és tsi., 1984; Jenkins és tsi., 1986; Leff és tsi., 1987). Néhány újabb kutatás eredménye azonban eltért a korábbiaktól. Parker & Hadzi-Pavlovic (1990) foglalja össze az eddigi eredményeket vitató tanulmányokat.
Az „Érzelmi légkör" alapvetően klinikai fogalom. Kevéssé járul ahhoz hozzá, hogy megérthessük a betegség okát, azonban a hozzátartozók körében élő, szkizofréniában szenvedő pácienseknél a kórlefolyást viszonylag megbízhatóan előrejelzi. Az a kezelési modell, amelyet ebben a kézikönyvben szemléltetünk, nagyrészt az EE prediktív jellegén alapul. Kutatómunkánk és klinikai tevékenységünk során olyan családokat választottunk ki, amelyeknek legalább egy tagja „magas EE" minősítést kapott.
Vissza