Ló voltam Brianszkban

Előszó

Amit most itt olvasol, kedves olvasóm, az egy igaz történet. Fiatalságom regénye, a létért való küzdelem képtára, az orosz hadifogságban töltött napjaim története. Tán jelentéktelennek tűnik a holokauszt által megpecsételt milliók sorsához képest, és egész városok pusztulását okozó bombatámadások áldozatainak szenvedései és végzete mellett. Ez a leírás egy ember története, és csak egy pici paragrafus a nagy háború történetében, amelyben milliók voltak kitéve szenvedésnek, halálnak. Ezek az évek tele voltak ilyen paragrafusokkal, melyeknek összessége adhat teljes és egész képet a háború okozta sebekről, mint elvitathatatlan és fontos részei az egyetemes történelemnek.
Tapasztalataim, melyekért nagy árat fizettem, olyan leckékkel szolgálnak, amit az iskola padjaiban sohasem szerezhettem volna meg. Tolerancia, megértés, türelem, önuralom, eltökéltség és a fizikai-lelki fájdalmak néma elviselései voltak tanulmányaim, ezek alakították életfelfogásomat és formáltak olyan emberré, amilyen most vagyok. Megtanultam hálát adni minden jóért, amit az élettől kapok és nem követelőzni vagy éppen természetesnek tartani azt, hogy az nekem kijár. Most, mikor a kandallóm rőt lángjai mellett süttetem magam a fagyos téli estéken, vissza-vissza gondolok a farkasordító brianszki hidegekre, hogy még jobban élvezzem az ajándékként elfogadott tűz áldott melegét. A mindennapos zuhanyfürdő melegéből dúdolva idézem vissza azokat az időket, amikor egy hónap múltával sem nyílt alkalom arra, hogy a tetűvel elárasztott, mocskos testem megmoshassam. Vissza