Előszó
Részlet a könyvből:
Lord Loveland fölfedezi Amerikát.
- Az utolsó reményem is csütörtököt mondott - újságolta Loveland az anyjának, midőn megcsókolta.
- Mecklenburg kisasszony?
- Igen....
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Lord Loveland fölfedezi Amerikát.
- Az utolsó reményem is csütörtököt mondott - újságolta Loveland az anyjának, midőn megcsókolta.
- Mecklenburg kisasszony?
- Igen. Sülyedő hajónak érzem magam. A patkányok is elhagynak, illetve vonakodnak a födélzetre jönni. Micsoda csinos állatkák!
- Nem fogsz sülyedni - tiltakozott lady Loveland és összecsapta szép kezeit, melyekről a jegggyűrűt kivéve, a többi ékszerek üdülni voltak Battenborough uraknál. - Az a hülye, azzal a hosszú orrával, kosarat adott neked!
- Nem az orrával tette, anyus.
- Jól tudod, hogy mit akarok ezzel mondani. Pedig még azt is elnézted neki, hogy zsidó.
- Csakugyan, elnéztem. Nemde, ez kedves volt tőlem? Különben ezt egy olasz herceg is megtette. Másnap, hogy a keze helyett nővéri vonzalmát ajánlotta föl nekem, már nyilvánossá is lett a Dorianával történt eljegyzése. Alighanem a pénzébe és nem az orrába lett szerelmes. Meg vagyok győződve, hogy előbb-utóbb meg fogja verni.
- Magam is azt hiszem. Különben megérdemli, miért nem választott téged? Ó Val, micsoda világ!
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal