Akinek minden sikerült

Előszó

Részlet a könyvből:

EGÉSZ HIRTELEN, az estély kellős közepén, újra maga előtt látta a házat. Szürke volt és kopott, helyenként aranyló moha patinája fedte és ódon zsindelyes födelét kis vadszőlő-fürtök tarkázták; ezek júniusban ragyogó sárgák voltak és most, októberben, csodálatos módon ezüstté változtak. Egészen tisztán állott a szeme előtt, a hosszú szoba lármája és hősége ellenére, a két jazz-zongorista elfojtott és kiszámított ütemű muzsikája ellenére. Látta a kertet: a folyóhoz vezet le. A folyót iriszek és tarka platánfák szegélyezik, túl rajta mocsaras a vidék, a kertiház pedig a szigeten fehéren emelkedik ki a parti erdő halvány szürke és arany hátteréből. Minden nyugodt és zöld és párás, mindent belep a késő október sápadt pezsgőszínű napsütése. Ugyanúgy, mint amikor először kinyitotta a szemét és kinézett az ablakon, ahol a sárga-fekete macska szundított az ablakpárkányon. Ugyanazt az enyhe csodálkozó megdöbbenést érezte, hogy Északfranciaországban október végén még zöld minden, amikor Illinoisban bíbor és vörös és arany szinek kiabálnak. A levegő lágy és álmos, nem tiszta és nem éles. A zöld egész skálája itt van, a mocsaras fű halványságától a folyóparti iriszek mély kékes zöldjéig. A platánfák piskótaszínűre váltak; a füvön és a kis hídhoz vezető kavicsos ösvényen egy-egy zörgő lehullott falevél hevert. Vissza