Lovagkor (dedikált példány)

Fülszöveg

Ha a bemutatkozáskor szükséges életrajzi adataimra gondolok, semmit nem érzek. Pontosabban, esküdni mernék rá, hogy nem sok... közöm van hozzájuk.
1947-ben születtem Újpesten, apám munkás... stb.,... most történetesen a budapesti bölcsészkarra járok, de járhatnék máshová is, minthogy jártam is máshová. Átutazóban sokfelé megfordultam, de hogy letelepedjek, sohase jutott eszembe. Ha új helyszínre jutok, valami nyugalomféle lep meg ideig-óráig.
Még annyit: novellákat írok. Ezt mindenképpen tudatni akarom azokkal, akik nem olvassák el a könyvet. És ha úgy vesszük, kettőt ütök egy csapásra vele. Mert ez egyben a szerző állásfoglalása is lehet. Viszontlátásra.
Néhány fiatalember, mint annyian mások, elértek kamaszkoruk végére. Biológiailag nőnek bele az ifjúkoron át a felnőttség állapotába, lelkileg-szellemileg azonban változatlanul ott rohangásznak a kamaszkor és a folytatás határvonalán; újra meg újra ugyanezt az utat járják. Van, aki panaszkodik közben, van, aki követel, van, aki elvesz. Meddig tarthat ez az állapot, meddig egyensúlyozhatnak nyaktörő mutatványokkal a határvonalon? Minek a nevében tágítják az időt izgatott keresésükkel ezek a lovagok? Minek a nevében mondanak nemet, s keresik - már aki keresi közülük - az igent? Ebben az összevisszaságban az egyetlen határozott erővonal Sebestyén mozgása, az egyetlen következetesen megélt keresés Sebestyén keresése - a novellák legbelső kötőanyaga.
De a novellaciklus végén Sebestyén nem tűnik el, útja nem ér véget. Aranyos sisakját leszedik a fejéről, és letépett álszakállal búcsúzunk tőle. A kötet második részében azonban láthatatlanul is és névtelenül is jelen van. Ő a "Különleges íz a jéghideg" című novella hivatalnoka, aki a döntést szeretné kikényszeríteni, és ő a mellette kísértő titokzatos fiatalember. Az ő múltja a föloldódni képtelen vízparti fiú is, az "Ahol a sziget kezdődik" című írásban, aki önlétébe bezárva a készülődés, a keresés, a vállalás izgalmi állapotában újra meg újra körülhatárolja magát, és újra meg újra beleveszik a természet moccanásaiba.
Csaplár fiatal író, ezt a fogalmat hajlandók vagyunk értékítéletként is alkalmazni. Novellái bizonyítják, életkor és irodalmi érték nem összetartozó fogalmak; világát biztos kézzel ábrázoló, saját eszközökkel rendelkező, érett írót ismerhet meg az olvasó e kötet írásaiból. Vissza